Mustárral elmegy

S akkor csapjunk is bele a közepébe, s ragadjunk ki néhány dolgot a forgatagból. Mert az ember képtelen beleásni magát a virslipiacba és kínálatba úgy igazán, mert megfojtaná a sok tekergőző műbeles, juhbeles meg füstölt és zöldséges virsli. Ugyanis több mint százféle található a boltokban! Az egyik legnagyobb áruházlánc tavaly megszámolta: 86-féle virslit kínált vevőinek!

Van baromfiból készült virsli, általában ez a legolcsóbb kategória, aztán van, persze, disznó- és borjúhúsos is, de akad halból készített is. Az sem mindegy, mibe nyomják bele azt a húspépet: a gagyibb virsli egyértelműen műanyagba kerül, a prémium termékek juhbélköntöst kapnak, és van átmenet a kettő között, amikor nem tudjuk, hogy belet, papírt vagy műanyagot rágunk-e – no, ez a „mustárral elmegy!” kategória. Kaphat füstöt is a virsli: a java igazit, a tucattermék füstsós fürdőt, s lehet méretbeli különbség is: a koktélvirsli nem nő nagyobbra 4 centinél, viszont mindig füzérben dukál tálalni, a bécsi virsli viszont nem lehet arasznyinál rövidebb. Aztán a húspép mellé bekerülhet bármi: sajt, paprikakocka, zöldség, bors, szinte bármi.

Aztán amikor ezeket a gyártók jól megvariálják, jön az árazás: a nagyon olcsó – még tavaly is lehetett kapni 300 forint alatt egy kilót! – általában még a baromfihúspépből is keveset tartalmazott, volt viszont benne jó sok szója meg adalékanyag, állagjavító. A csúcsot persze a sok igazi borjú igazi húsát tartalmazó bécsi és frankfurti virslik jelentik, amelyek kilójáért legalább 2000 forintot kell adni. A virsli csodálatos termék, nála mindig igaz, hogy az olcsó, az gagyi. Legalábbis e sorok szerzője olcsó virsliből még nem evett finomat. A fordítottjára volt már példa: drága virslivel is lehetnek gondok. S hogy mit jelez pénztárcánk állapotáról a virslimutató? Elsősorban a baromfialapú termékek uralják a piacot: csaknem kétharmadát teszik ki az eladásoknak.