Oroszlánszámlálás

De ami ennél is rosszabb: a becslések szerint ez a négy is csak mintegy 400 állatot számlál, s ezek között csupán 250 a kifejlett, tenyésztési korban lévő egyed.

E szomorú felismerést erősíti meg, hogy még azok a helyiek sem találkoztak oroszlánnal soha, akik hosszú évek óta a nemzeti parkokban dolgoznak. A legtöbb egyed – körülbelül 350 példány – a W-Arly-Pendjari Parkban él, Niger, Benin és Burkina Faso határán, s kevesebb, mint 50 élhet még Szenegálban és Nigériában.

A nyugat-afrikai oroszlánok genetikailag különböznek dél- és kelet-afrikai társaiktól, sőt ránézésre is kisebbek. Szintén veszélyeztetett rokonaiknál valószínűleg jobban hasonlítanak a már kihalt észak-afrikai berber oroszlánra, és a különösen veszélyeztetett ázsiai (indiai) oroszlánra – ez utóbbiból szintén 450 példány élhet még.

Az oroszlánok és a nagyobb emlős fajok példányszáma 1970–2005 között mintegy 85 százalékkal csökkent Nyugat-Afrikában, elsősorban az úgynevezett bozóthús-kereskedelem miatt. Azok a helyiek, akik pásztorkodásból élnek, mérgezik a nyájukat fenyegető oroszlánokat. Ráadásul a szóban forgó területeken található 11 nemzet a világ legszegényebb és legkevésbé fejlett országai közé tartozik, nincs pénzük állatvédelemre.

A felmérések végeztével kezdődik az igazi munka, már tudvalévő, mely vidékeken kell megvédeni az állatokat. A kutatók elsősorban a vadvédők létszámát növelik, korábbi segítőiket továbbképzik, továbbá anyagi forrásokat szereznek, hogy megoltalmazhassák az oroszlánokat az orvvadászoktól és a pásztoroktól.