Ezek a diákok még nem tudják, mekkora mázlijuk van

Látszatra pont olyan, mint bármelyik iskola, csak itt a tanárokat mindenki a keresztnevén szólítja. A folyosón nagymamakorú hölgy matekozik egy kisfiúval, tanóra alatt. A Carl Rogers Személyközpontú Általános Iskolában járunk, Lipták Erika igazgatónő a kalauzunk.

Alapítványi fenntartású az iskolánk,  ezért szükségünk van rá, hogy a szülők is támogassanak bennünket. Csupán annyit kérünk, amennyi a működéshez feltétlenül szükséges – mondja az igazgatónő, akit mindenki Erának szólít. – Olyan családokat keresünk, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak a gyereknevelésről. Iskolánk munkájának Carl Rogers pszichológus szemlélete adja az alapját, aminek a lényege, hogy a gyermekek érzelmileg biztonságos környezetben és az ismeretszerzés, a tudás öröméért dolgozzanak. Tanulják meg önmagukat megfelelő módon kifejezni, a másikat meghallgatni, a közös gondolkodást elindítani. Fontos, hogy mihamarabb elsajátítsák az együttműködést, ezért használunk olyan pedagógiai módszereket, mint amilyen a kiscsoportos tanulás is.

Sétálunk a folyosón, az egyik tanterem előtt egy kisfiú nagymamakorú asszonnyal matekozik. – A hölgy úgynevezett senior mentor, aki önkéntesként vállalta, hogy hetente egy-két alkalommal eljön hozzánk és a tanár javaslatai alapján gyakorol a gyerekekkel. A generációk találkozása ily módon mindenki számára jelentős értékeket közvetít.

Az egyik tanteremhez érünk, épp levegőszünetet tartanak, mert a tanítónő úgy látta, a gyerekeknek szükségük van pár perc pihenőre. – Alsó tagozatban nem ragaszkodunk a negyvenöt perces órákhoz, a gyerekek tűrőképessége az irányadó – magyarázza az igazgatónő. – Nagyon fontos, hogy a tanulók ne szorongva érkezzenek az iskolába. Nálunk nincs osztályozás, részletes szöveges értékelést használunk helyette. Felső tagozaton, hetedik-nyolcadikban bizonyos munkákra már kapnak jegyet a diákjaink. Tegeződés? Nos, a tekintély nem ezen múlik. A tisztelet mindenkinek jár, felnőttnek és gyereknek egyaránt. Olyan hiteles magatartást és emberi hozzáállást kell felmutatni, ami alapján az igazi tekintély megszületik.

Kezdem sejteni, de azért szeretném Lipták Erikától is hallani, mitől éri meg egy pedagógusnak itt dolgozni. – Azért a szakmai munkáért, amit nálunk végezhet – válaszolja habozás nélkül. – 1991 óta dolgozom ebben az iskolában, akkor azt mondtam, addig maradok, amíg tudok fejlődni. Mindig jön új kihívás, így hát még itt vagyok.