Sportnapló: Mit várt Pintér egy ilyen szánalmas meccs után?

Győrben nem díjazták a bunkerfocit, amit az ETO-val játszatott, s ezen még az sem változtatott, hogy a körös-körül bebiztosított védelemmel is bajnoki címet hozott. A nézők gólokat szerettek volna látni az ellenfél hálójában, felemlegették Verebest, a Mágust, akinek (és Póczik, Hannich, Burcsa, Szentes) idejében… Az MLSZ azonban úgy döntött, hogy Pintér Attila kell a válogatott élére, mivel a futball elkötelezettje, a sportággal kel és fekszik, külföldre is kitekintget tanulnivalóért – egyszóval ő a mi emberünk. Neki kell a válogatottat kivezényelnie a 2016-os, immár 24 csapatos franciaországi Európa-bajnokságra. Minden klappolt a kapitányi belépőhöz: a helyszín Győr, az egykori sikereké, az ellenfél Finnország, akiket szinte mindig rutinból verünk (ráadásul ellenfelünk is lesz az Eb-csoportkörben, így a mostani siker reményt táplál a selejtezőhöz).

Aztán botrányosan gyenge játékkal kikaptunk 2-1-re, Pintér pedig füttykoncert közepette hagyta el a kispadot.

Jóllehet siker esetén a lelkes publikum még azt is megbocsátotta volna, hogy a kapitány nem nagymestere a szónoklatoknak, túlságosan hevesen gesztikulálva noszogatja a csapatát – márpedig ahol Himnusz meg trikolór van, ott méltósággal illene dirigálni a zenekart. Sokakat az is meghökkentett, hogy az összetartásra háromcsapatnyi játékost hívott meg, akik közül egyet láttunk a pályán (bízunk benne, hogy nem a legjobbat), a többi mind külföldön légióskodik. Az meg egyenesen otromba kirohanásnak számított, amikor a vele interjút készítő riportertől azt tudakolta, hogy miért csak negatívakat kérdez? Hát azért, drága kapitány úr, mert egy ilyen szánalmas meccs után nem tudott mást (fura lett volna, ha a sapkáját dobálja a magasba). Nos, ez a bemutatkozás nem jött be sem a csapatnak, sem a kapitánynak. Hamarosan érkeznek a dánok, lehet javítani. A pályán – és a kispadon is.