Értelmetlen előírás, vagy a szabad rablás ellenszere?

A fogási napló nem ismeretlen a pecások világában, már korábban is a horgászok életének része volt: ide jegyezték be fajta szerint azokat a kifogott halakat, amelyekre mennyiségi- vagy darabszám korlátozást írt elő a törvény. Ezt a fogási naplót a Magyar Országos Horgász Szövetség dolgozta ki, és az egyes vízterületek hasznosítói adták ki a horgászengedéllyel rendelkezőknek.

Ez év januárjától azonban a napló már állami dokumentumnak minősül, a kiadását pedig a megyei kormányhivatalok földművelésügyi igazgatóságai intézik. Új kiadóként a VM bővítette a fogási naplót: naptárral látták el az okmányt, amiben minden pecásnak be kell jelölnie, mikor dobja be a horgot a vízbe. Ikszelni a partra érkezés előtt kell, kivéve a csónakos horgászat esetén, akkor a vízre szállás előtt kerül a naplóba a jel. Rögzíteni kell a vízterület nevét és a víztérkódot is, e mellé kerül az aznap kifogott, korlátozással érintett hal súlya és a fogás ideje is (így azt kétszer kell feltüntetni a dokumentációban). Ha nem akad semmi a horogra, akkor a helyszín melletti rubrika üresen marad.

Minden, horgászattal töltött napon új sort kell nyitni, így a hatóságok arról is tudnak, ha sikertelen volt a halászat. Amennyiben mindez elmaradna, először csak figyelmeztetést kap a hanyag pecás, másodszorra viszont meg is bírságolhatják.