Lábon hajtott gulyák

Hazánk volt hajdan Európa éléskamrája. A magyar szürke marhát lábon hajtották a kontinens nyugati felébe már a középkortól, ötszáz éven át. A vágásra érett jószágot a fegyverforgatásban jártas hajtók – innen származhat a hajdú szó tízezerszámra vitték Bécsbe, Németországba és Itáliába. Az útba eső települések „fűbér” fejében ellátták vízzel és legelővel a jószágot, míg a hajdúk megpihentek a csárdában.

Ország-világMunkatársunktól2014. 04. 08. kedd2014. 04. 08.
Lábon hajtott gulyák

A magyar gulyákat örömmel várták külhonban, ugyanis kiváló húst biztosítottak. Nürnberg városában szobrot emeltek a szürke marhának, mivel megmentette őket az éhínségtől. A marhakereskedelem a tőzsérek kezében volt, így ők alaposan megszedték magukat.

A nyugatra vezető útvonalak mentén fekvő városokban – Győrben és Sopronban – marhavásárokat tartottak. A később erdélyi fejedelemségig jutó kuruc hadvezér, Thököly Imre dédapja, Sebestyén még Nagyszombat királyi városában élő marha- és lókereskedőként szerezte a vagyonát, s kapta a bárói rangot.

A borainkról is híresek voltunk már a középkorban. Előbb a Szerémség volt nevezetes a jóféle itókáról, miután azonban a török azt a vidéket feldúlta, következhetett a Tokaji borvidék felemelkedése. A Himnuszban is helyet kap e kincsünk: „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél”.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek