Az én képernyőm: A főcsapás iránya

Mert ez a versenyző már nem is lehetett volna trendibb és divatosabb. Amikor minden filmfesztiválon biztos befutók a másság témájával foglalkozó filmek; amikor nincs tévésorozat aranyszívű meleg szereplő nélkül; amikor egyes skandináv országokban a gyerekek megválaszthatják, milyen neműek akarnak lenni; amikor egy brit tanárnő nem hajlandó tanítani a Rómeó és Júliát, mert az túlságosan dicsőíti egy fiú és egy lány szerelmét; amikor híres celebnők mosolyogva mesélik a tévében, hogy olykor kikacsintanak a férjük mellől és kellemes órácskát töltenek a barátnőjükkel; amikor a megmondó emberek keményen elítélik azokat, akik szerint a házasság egy férfi és egy nő szövetsége, de ugyanők esetleg viccelődve „buziznak” egy bulvárműsorban… És így tovább. Egyszóval: Conchita divatos, abszolút a főcsapás irányában hat – naná, hogy neki kellett nyerni!

Csak ne mondanák rá, hogy nő! Még transzvesztitának is csak bajosan megy el a szakálla miatt. De a közönség nagy része pont ezt élvezi és boldogan kacag: nahát, de jópofa! Nő is meg férfi is ájuldozva piheg, madárhangon csipog, könnyezik, közben simogatja a szakállát. Milyen polgárpukkasztó – na de mi nem vagyunk nyárspolgárok, azért is rászavazunk! Már csak a balhé kedvéért is. No meg az igazodásért, teszem én hozzá. Mert így mindenki, aki rászavaz, állati jó fejnek tarthatja magát. A tolerancia győzött Koppenhágában – adták tudtul a nyugati újságok. Ja, persze. A tolerancia jegyében fütyülték ki és pfujolták a két 17 éves, csinos orosz kislányt, ugye, mert most megint utálni kell az oroszokat – nehogy már énekeljenek itt nekünk…

Egyébként Magyarország is 10 pontot adott a szőrös szépségnek, tehát a második helyre pontozta. Ez a jó helyezés úgy jött ki, hogy a szakmai zsűri hiába húzta le (akárcsak a német), a közönség imádta őt. Úgyhogy felzárkóztunk Európához! Nem tudom, kik azok, akik ilyenkor fontosnak tartják szavazni, nem ismerhetem sem a korukat, sem a társadalmi hovatartozásukat. Vélhetően sokan nem akadémikusok vagy agysebészek. S valamiért még mindig létezik ez az egyre unalmasabb, egyre gagyibb Eurovíziós Dalfesztivál a maga szélgépeivel és diszkófényeivel. Most ugyan Conchita követ dobott az állóvízbe, neki köszönhetően jövőre Bécs rendezi a fesztivált, az osztrákok büszkék is hős fiukra. Már aki az. Aki pedig nem az, annak a hangja nem hallatszik.

Ja! Amúgy Kállay Saunders András ötödik lett. Nem szeretném elrontani az örömét, hiszen én is örülök, de ha meggondolom, hogy a mezőny legjobb dala és legjobb előadása az övé volt, nem tudom, lehetünk-e büszkék. András nagyon jól szerepelt, s ha a közönség nem ájul el a transzvesztitától, talán nyert is volna. Akkor a kritikusok, legalábbis a magyarok, nyilván elnézőbbek lennének az intézménnyel szemben. Így azonban csak annyit mondhatnak, hogy – talán a svéd, a holland és az örmény dalt kivéve – valódi szenvedés volt végignézni a műsort.