Végzetes félfordulat - Tragédia a Balatonon, éppen 60 évvel ezelőtt

Ragyogó vasárnapi napsütés volt, vidám gyermeknapi zsongástól kísérve. A Siófokról Tihanyba tartó Pajtás kirándulóhajó útja első részét megtéve, 1954. május 30-án fél 12-kor a balatonfüredi móló keleti oldalán, szemben a tóparttal kötött ki. Az új beszállók hamar birtokba vették a fedélzetet. Ugyanekkor a kikötő közelében a hagyományos balatoni idénynyitó vitorlásverseny résztvevői a mindenkor látványos rajthoz készülődtek. Ezt a hajón lévők is látni akarták, ezért a bal oldali korlátnál sokan csoportosultak. Mindeközben a Pajtás – fedélzetén mintegy 180 utassal és a hatfőnyi személyzettel – nekiindult, s 270 fokos jobb kanyarba fordulva a Tihanyifélsziget felé vette az irányt.

Hogy jobban megértsük a katasztrófát, ugorjunk vissza az előzményekhez! A Balatonhoz tömegeket vonzó üdülési szezonban, mivel a II. világháborúban a balatoni hajók többsége elpusztult, a megmaradt Helka, Kelén, Csobánc, Tünde alig győzte a nyaralók és kirándulók kiszolgálását. A Pajtást is ezért úsztatták fel ide 1951-ben a Dunáról a Sió-csatornán. A balatoni hajózási vállalat siófoki

műhelyében az 1951–52-es átalakításkor a 27,15 méter hosszú és 5,20 méter széles hajótesten a tetőt hat méterrel meghosszabbították, az ablakokat kicserélték, a mentőcsónakokat a fedélzet felett helyezték el. Mindezzel a Pajtás befogadóképességét 150-ről 200 főre emelték, ám az üzemképességi szemlén nem végeztek stabilitáspróbát.

Erre a későbbiekben sem került sor, pedig a menetrendbe állítását követően kiderült, hogy a hajó billeg. A személyzet jelezte is a veszélyt, de az akkori időkben minden ellenvélemény gyanús kötözködésnek számított, az illetékeseket meg a súlyos következményekkel járó szabotázs esetleges vádja rettentette el a cselekvéstől. Így elsikkadt, hogy a folyami közlekedésre készült csavargőzös lényegében alkalmatlan a balatoni utasszállításra…

A hajó kormánykerekénél tevékenykedő Heisz János kapitány ekként mondta el a történteket: „Végignéztem a hajón és észleltem, hogy a fedélzeten sok ember van, több személy nemigen szállhatott volna fel. Úgy láttam, arányosan vannak elosztva. A hajó lassú tempóban elindult a kikötő északi partja felé. Időközben, az elindulás után közvetlenül a hajó kormányosa, Steiner János is bejött a fülkébe, de a kormány továbbra is az én kezemben volt. Az elindulás alkalmával semmi rendellenességet nem észleltem, a hajó a megszokott ingással indult ki a kikötőből. Miután a kormányt félig jobbra tekertem, a hajó túlzottan jobbra dőlt. Hogy az ingást kiküszöböljem és a hajót egyensúlyba hozzam, a kormányossal közösen visszatekertem egy negyed fordulattal, vagyis az eredeti kormányállás felére. Ezen idő alatt a hajó a bal oldalára lendült. Vártam, hogy e kilengésből visszaáll, és az ingás kiküszöbölődik, azonban ez nem állt be, hanem a hajó eldőlt a bal oldalára.”

A megdőlt Pajtás a parthoz közel, az ott három és fél, négy méter mély tóban süllyedni kezdett, a víz bezúdult a belsejébe. A hajótest hamar elérte a tó fenekét, ahol megült, jelentős része kiállt a Balatonból. Így a vízbe esettek közül többen is felkapaszkodhattak a jobb oldalára. A tragédia láttán a vitorlásverseny résztvevői és a kikötőből sokan csónakokba szállva siettek a bajbajutottak mentésére. A parton állók közül számosan beugrottak a vízbe és a katasztrófa helyszínére úsztak. Többen is említést tettek egy katonatisztről, aki a mólóról vetette bele magát a tóba, sikerült is egy embert a partra húznia, aztán megint odaúszott, újból kimentett valakit, majd harmadszor is megpróbálta, de aztán már hiába várták vissza a partra. A Pajtáson postás tisztiiskolások és katonák jutalomutazáson vettek részt: a szemtanúk szerint a boruláskor először egy egyenruhás esett a vízbe, és a hajótest alá szorult.

A gépház ajtajában három utas a menekülés víz alatti útját kereső fűtőbe kapaszkodott, de mindnyájan megfulladtak. Egy édesanya kétségbeesésében gyermekét a tóba dobta: a csecsemőt a pólya a víz színén tartotta, az asszonnyal együtt szerencsésen megmenekültek. Egy nőt a szűk hajóablakon keresztül rángattak ki: súlyos sebekkel bár, de túlélte.

A Pajtás katasztrófája következtében huszonkét utas és a hajó fűtője vesztette életét, ötvennél is többen megsérültek. A legfiatalabb áldozat 7, a legidősebb 68 évet élt, a többség 20–25 esztendős volt. A baleset után azonnal őrizetbe vették a kapitányt, s nyolc hónapig tartották előzetes letartóztatásban, mire megállapították az ártatlanságát. Heisz János így elkerülte a legsúlyosabb büntetést, de sokáig nem kapott állást, végül Siófokon kikötő-felügyelői munkakörbe került.

Röviddel a hajó kiemelését követően végre elvégezték a stabilitáspróbát. Adott jelre tizenegy ember a hajó egyik oldaláról futva a másikra csoportosult, ezután vissza, s ezt még kétszer megismételték. Negyedik nekiindulásra már nem került sor, mert a hajó nyilvánvalóan felborult volna.

A súlyos szerencsétlenségről napokkal a megtörténte után – tizenkét áldozatról és néhány könnyebb sérültről téve említést – mindössze pár soros hírben számolt be a Szabad Nép pártnapilap…