Kállay-Saunders Adrás: Nem hallgattam senkire

De ne is rágódjunk ezen tovább, amikor itt az újabb hír a kettős sikerről: a verseny hivatalos rádiójának szavazásán Kállay-Saunders lett a legjobb férfi előadó, a Running pedig a legjobb dal. És itthon is sorra nyeri a hasonló díjakat a különböző zenei ceremóniákon.

– Folyamatosan nő a hazai és külföldi rajongótáborom – meséli az amerikai-magyar énekes egy budapesti kávézóban. – Azt szeretném, ha az egész világon megismernék a hangomat és a dalaimat. Ehhez persze még nagyon sokat kell tenni. A koppenhágai verseny után több felkérést kaptam, koncertezni hívnak, és lemezkiadók is érdeklődnek utánam. Konkrétumokról azonban még korai lenne beszélni.

Bármilyen különös, András nem szereti a körülötte történő felhajtást. Tiltakozik, ha valaki sztárnak nevezi, a celebséget pedig egyenesen kikéri magának. Nagy felelőssége van a médiának abban, hogy valakit teljesítmény nélkül emel a magasba. – Addig vagy sztár, amíg nem hiszed el, hogy az vagy – vélekedik Kállay-Saunders, és ehhez is tartja magát.

A könnyű siker reményében nem énekel tinglitangli slágereket; az a célja, hogy a produkciója egyedi legyen, vagyis elgondolkodtató szöveg, különleges zene és érdekes hangszerelés fémjelezze a dalait.

– Nem vagyok ideális popsztár – zárja le a témát András. – Engem senki nem rángathat, mint egy bábut, aktuális terméket sem tudnak belőlem gyártani. A nehezebb utat választottam.

„Kisgyerekkorom óta szerettem álmodni és célokat kitűzni magamnak, de mindig olyanokat, amikről más azt gondolná, hogy lehetetlenség elérni. Azt tanultam az élettől, hogy nincs olyan dolog a világon, amit nem lehet elérni, az egyetlen ember, aki meg tud állítani, az csakis saját magad.”
(Kállay-Saunders András Facebook-bejegyzése, 2014. május 19.)

New York az álmok városa. Mindenki azért megy oda, hogy az elképzeléseit valóra váltsa. A mérhetetlen szabadság senkit nem korlátoz, bármit meg lehet tenni. És pont ezért nehéz karriert csinálni! Szerencse is szükségeltetik, s jókor kell lenni jó helyen. András életében New York és Budapest is kulcsszerepet játszik. Az amerikai világvárosban élt, ott járt gazdasági egyetemre, de jobban érdekelte a zene. Egymás után írta dalait, amelyeket utcákon, tereken és metróaluljárókban énekelt. Bekerült Puff Daddy tehetségkutató műsorába, ahol egy fiúbandát hozott össze, de az utolsó körben kiestek, így az áhított lemezszerződést sem kapták meg.

– Elhatároztam, addig próbálkozom, amíg nem sikerül. Már nem tudtam elképzelni az életemet zene nélkül – szögezte le a fiatalember, akinek édesapja Fernando Saunders producer-soulénekes, édesanyja Kállay Katalin egykori modell. Nem gondolta volna, hogy végül Magyarországon csinál karriert, és a szerelem is itt talál rá.

– Nagymamámat és édesanyámat jöttem meglátogatni Budapestre – idézi fel András a 2009–2010-es évek történéseit. – A tévében felfigyeltem a Megasztár toborzására, és elhatároztam, hogy kipróbálom magam. Legfeljebb nem sikerül, és megyek vissza Amerikába. A válogatáson a saját dalomat énekeltem, és továbbjutottam. Sodródtam az eseményekkel. Mindjárt az elején összejöttem Tolvai Renátával, akivel azóta is együtt vagyunk. Ő nyerte a versenyt, én negyedik lettem. Maradtam Budapesten, négy éve nem is voltam New Yorkban. Jönnek viszont a barátaim, most is várom néhányukat. Megmutatom nekik a kedvenc helyeimet, a Várat, a Gellérthegyet, a belvárost.

„Vettem magamnak vacsorát, sétálok haza. A házunk előtt látok egy hajléktalan embert. Úgy döntök, odaadom neki az ételt. Erre azt mondja nekem: Köszönöm, de nyugtass meg, hogy neked van mit enni.” (2014. február 20.)

– Mondták a Megasztár után, hogy használjam ki a következő évet, mert nem tart sokáig az ismertség, lenyomnak az újabb tehetségek – folytatja az énekes. – Azt is tanácsolták, hogy olyan legyen a zeném, ami nem idegen a magyar fülnek. És ne énekeljek angol nyelven. Senkire nem hallgattam. Elhatároztam, addig próbálkozom a saját stílusommal, amíg el nem fogadja a közönség. Az angol pedig világnyelv, megértik a fiatalok. Nekem lett igazam: eddig minden dalom toplistás lett.

Kállay-Saunders András már csak származása miatt is „jogosan” énekel angolul. Talán így kicsivel nagyobb az esélye a nemzetközi karrierre. Sokan drukkolnak neki, a Facebookon 133 ezres tábora van. De kap rosszmájú megjegyzéseket is. Szemére vetették már, hogy nem elég magyar. Csakhogy ő nem változik, fogalma sincs arról, miként lehetne még magyarabb.

– Büszke vagyok arra, hogy anyai ágon a felmenőim közt van Kállay Miklós egykori miniszterelnök. Nemrég találkoztam az unokájával, Kállay Kristóffal, akitől sok mindent megtudtam közös őseinkről. A nyáron további rokonokkal is össze fogunk jönni. Nagy dolog, hogy az újabb ismeretségek révén kibővül a családom, mert eddig csak az édesapám, az édesanyám és a nagymamám jelentette a köteléket.

„Drága kis nagyikám, örökre a szívemben maradsz. Amikor kicsi voltam, addig nem tudtam elaludni, amíg nem feküdtem melléd. Fáj, nagyon fáj, hogy nem tudlak már ölelni és puszilni. Kértem Istent, hogy vigyázzon rád, és ne félj, mert egy nap én és a mamám jövünk, és akkor együtt leszünk újra.” (2014. május 31.)