Sportnapló: Ibériai keservek

Bezzeg nálunk! Világbajnokok sem voltunk, de amikor 1954. július 4-én Bernben a döntőben 3-2 arányban kikaptunk a nyugatnémetektől, s „csak” ezüstérmet szereztek Puskásék, a játékosokat úgy kellett hazacsempészni, a szurkolók pedig beverték Sebes Gusztáv szövetségi kapitány lakásának ablakát. Spanyolországban viszont a drukkerek, ha tétován is, de azt rebesgetik: „No, nem baj, fiúk, nem feledjük el azt a hat évet, amikor két Európa- és egy világbajnoki címet szereztetek”. Sőt: nemhogy nem zúzták be Vicente del Bosque szövetségi kapitány ablakát, de egyenesen azt mérlegelik, hogy a higgadt értékelés után netán szerződést hosszabbítanak vele. A kudarcok kezelésére az MLSZ tisztségviselőinek tanulmányutat szerveznék Spanyolországba, s a másik kiesőhöz, Angliába. Lefogadom, ők kimásznak a slamasztikából… Hogyan? Na, ezt kellene eltanulni tőlük!

Egyébként az európai csapatok nem szerepelnek valami lenyűgözően. Például a görögök 2004-ben, Portugáliában Otto Rehhagellel Európa-bajnokok lettek, mire sokan azt mondják, hogy jókor voltak jó helyen, a fontos meccseken mindig befelé pattant a labda. Most Kolumbiával szemben nem remekeltek, kikaptak 3-0-ra, ráadásul az első találat olyan volt, amilyet az óvodások rúgnak egymásnak, amikor a kapuban begipszelt lábú gyerek áll. A Japánnal szembeni 0-0 sem túlságosan szívderítő, s majd Elefántcsontpart ellen válik el, maradnak-e tovább. (Mindenesetre a görögök tartják az együtt borotválkozás világcsúcsát: több mint 1100 hellén borotválkozott egyszerre – ki szappannal, ki villannyal –, s ezt a dicsőséget már nem veheti el tőlük senki.)