Kapufát, de aranyból!

Hiába. Bár David Luiz korán vezetést szerzett, de az első 45 percben a chileiek domináltak, így nem számított meglepetésnek, hogy Alexis Sanchez kiegyenlített. Hosszabbítás – és ekkor, amit a görögöktől elvett Fortuna, azt odaadta a braziloknak: a 120. percben a chilei Mauricio Pinilla úgy telibe találta a felső lécet, hogy szikrát hányt az alumínium. Megmaradtak a hazaiak reményei.

Büntetőrúgások következtek, számos bakival, végül a döntő 11-est a chilei fiú a kapufára rúgta, Neymar (teljes nevén: Neymar da Silva Santos Júnior) viszont a hálóba bombázott. Így jutott kín-keservesen tovább Brazília. Nem csodálkoznék, ha a két főszereplőt – a felső lécet és a jobb oldali kapufát – arannyal vonnák be a rendezők, és valahol a hegytetői Krisztus-szobor környékén találnának nekik helyet.

Habár virtuóz játékból még nemigen kaptunk ízelítőt a nyolcaddöntőig, példás sportszerűségből igen.

A G csoportban Németország az Egyesült Államokkal játszott: a németek edzője Joachim Lőw, az amerikaiaké Jürgen Klinsmann. Hogy hány korsóval ittak meg együtt a müncheni sörfesztiválon, nem kívánok utánaszámolni. Mindenesetre a sorsolás úgy hozta, hogy egymás ellen kellett játszaniuk a továbbjutásért.

Ha barátságos döntetlenben egyeznek meg, gond nélkül továbbmennek mindketten. Győzött azonban a sportszerűség és Németország, így egy gólzáporos portugál győzelem kiejthette volna az USA-t. Ez nem történt meg, így a német edzők csapatai emelt fővel jutottak tovább.