Csábító lepkecserje

Ráadásul olyan időszakban (júliustól szeptemberig) virágzik, amikor már egyre kevesebb az ilyen növény a kertekben, parkokban. Számottevő betegsége nincs, legszebben a meleg, napos fekvésben, tápdús, közepes vízellátottságú talajon díszlik, ahol reggeltől estig éri a nap. Mert kifejezetten fényigényes: a félárnyékba ültetett bokor eltorzul, a fény irányába hajlik. Hátrányos tulajdonsága, hogy fagyérzékeny: fiatal ágai, vesszői télen visszafagynak – a beárnyékolt oldalon erősebben. Éppen ezért sokan minden tavasszal tövig visszavágják a bokrát, s így erőteljes hajtásokat, egyöntetű, szép koronát fejleszt.

A nyári orgonák legkedveltebb faja az illatos nyári orgona (Buddleia davidii), amelyet ültethetünk magányosan vagy több, különböző színű fajtát egy csoportba, de tetszetős sövény is nevelhető belőle. Fajtái között az ibolyakék színű virágszínt éppúgy megtalálhatjuk, mint a sötétlilát, a bíborpirost, a lilásrózsaszínt vagy a fehéret. Ismert tarka levelű fajtája, valamint kapható az 1-1,5 méterre növő törpe változata is.

Mivel az illatos nyári orgona csak a tavasszal kitörő új hajtásokon hoz virágot, erős metszést igényel.

A magára hagyott, metszetlen bokor vesszői fölkopaszodnak és csak a csupasz ágvégeken hoznak (fejletlen) virágokat. Ezért tanácsos a növényt minden év tavaszán visszavágni: az éves vesszőket erősen, a vastagabb ágakat pedig középerősen. Igen hideg telek után, amikor bizonyosan erős a bokor fagysérülése is, a legcélszerűbb tövig visszavágni a nyári orgonát.