Ha minden összejön

Olykor megtörténik a katarzis, ha egy évadban kétszer is, az már valódi boldogság. Aztán meg – az sem többször, mint egy évadban kétszer – olyan is előfordul, hogy örömmel és feldobottan mentem haza, mert igazi, remek színházat láttam. Ez nem az előzőhöz hasonló megrendülés, elszédülés és ráébredés, hanem amikor azt érzi a néző, hogy minden együtt van: kiváló ötlet, nagyon jó darab, kitűnő rendezés, zseniális színészek.

Az Orlai Produkció Amadeus című előadásában most ez történik. Peter Shaffer 1979-ben bemutatott híres darabja töretlen sikerének titka, hogy a szerző egy boszorkánymester ügyességével keveri ki krimielemekből, magas művészetből, lélektanból, zenetörténetből, humorból, tragédiából, bravúrszerepekből álló varázsétkét.

A főszereplő Wolfgang Amadeus Mozart, ez a neveletlen, infantilis, bohém és trágár fiatalember, aki amúgy minden idők egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – zeneszerzője. Ezt azonban csak egyetlen ember ismeri fel, aki mindjárt meg is gyűlöli érte: Antonio Salieri, a bécsi császári udvar hivatalos zeneszerzője és karnagya. Maga is jó zenész, akinek az a tragédiája, hogy egy zsenivel alkot egy időben és egy helyen. Ezért – az író koncepciója szerint – megmérgezi a vetélytársát.

A nagyszerű előadás a mű minden gondolatát megvalósította. Hogy az irigység pusztít, hogy Isten nem személyválogató, de nem is véletlenül ad tehetséget, hogy a hétköznapok apró élményeit az alkotó miképpen tudja a művészet piedesztáljára felemelni. Szikszai Rémusz ötletes rendezése a Belvárosi Színház kisszínpadán is jól érvényesül.

Tökéletes a szereplőválogatás: mindenki jó, de különösen Kulka János Salieri, illetve Lovas Rozi Mozart felesége szerepében.

S külön kell szólni Keresztes Tamásról, aki akár kissé lökött ifjoncként, akár bohém férjként, akár megszállott alkotóként hatalmasat alakít Mozart szerepében – ő maga Amadeus, a másokat megőrjítő zseni.