Látványos menet húsz bernáthegyivel!

A kiskutyát egy Erling Hafto nevű hajóskapitány vette meg. Amikor jött a háború, Hafto kapitányt és hajóját, a Thoroddot besorozták: a halászhajóból legott aknakereső lett, a bálnavadászból pedig parancsnok. Hafto Bamsét is magával vitte a csatába. A megszálló nácik elől a Thorodd a skót Montrose kikötőjébe menekült, s onnan segítette a tengerészek harcát a németek ellen.

Bamse a neki készített acélsisakban állt a toronyban, ő volt az aknaszedő „legfontosabb” fegyvere, előfordult, hogy az egyik hadnagyra késsel támadó edllenséget egyszerűen belökte a tengerbe, máskor meg éppen a tengerből mentett ki egy fuldokló tengerészt. Bamse még életében jelkép lett, a norvég ellenállás, a norvég haditengerészet jelképe, akit a skótok is saját nemzeti hősükként tisztelnek. Halálakor az egész városka ott volt a temetésén, ami teljes katonai tiszteletadással történt; július 22-e azóta is emléknap. Bamse a hatvanadik évfordulóján életnagyságú szobrot kapott Montrose kikötőjében, amit az angol királynő fia, András herceg jelenlétében avattak fel.

S hogy mi történt a hetvenedik évfordulón, július 22-én, kedden? Felsorakozott a városka apraja-nagyja. A felvonulást skót dudások nyitották meg, majd az ünnepségre érkező 63 méter hosszú norvég hadihajó, az Ålesund hét tisztje és tizenkét katonája következett. Őket a skót tengerészkadettek csapata kísérte, hogy aztán legalább húsz mai „Bamse”, vagyis húsz bernáthegyi zárja a menetet.

Gary Anderson, Montrose híres énekes-dalszerzője itt adta elő a Bamséről írt dalát, majd következett a helyi Gordon Scholl táncos lánycsapata: Robyn Clark, Sarah Lorimer és a két testvér: Kristy és Elie Ferries, akik Robina Addison tanárnő betanításában adtak elő valamit, ami átmenet a helyi néptánc, egy mazsorettes felvonulás és a sportesemények pompomlányainak vidám attrakciója között. (Már amennyiben a Kutyapostás autentikus a skót tánc megítélésében…)

Az elhangzott szónoklatok közül kiemelném dr. Andrew Orr elnök úrét, aki a város emlékmúzeumát vezeti, s arról beszélt, hogy milyen büszkék erre a hagyományra, ami, lám, a norvégok számára is fontos, hiszen, ahogy ígérték, minden tizedik évfordulón eljönnek, katonástul, hadihajóstul.

Nézegetve a képeket (például itt, Bamse Facebook-oldalán -  a szerk.), egyvalamiben tévedtem. A szobor nem életnagyságú – majd kétszer akkora.

Ahogy az egy hős kutyától egyébként el is várható…