Van egy történetünk: Együtt élni, együtt halni

1952-ben házasodtak össze, majd Németországba költöztek. Don az amerikai hadseregnek, míg Maxine nővérként dolgozott. Németországban töltött idejük alatt örökbe fogadtak egy 18 hónapos ikerpárt: Jamest és Williamet. 1955- ben visszaköltöztek Amerikába, és Los Angelestől 180 kilométerre, Bakersfieldben telepedtek le.

– Soha nem láttam őket veszekedni – mesélte unokájuk, Melissa Sloan egy tévécsatornának. – Nagymamánk gyémánt volt nagyapánk életében. Teljesen odavolt érte, bármit megtett volna a kedvéért. És a szerelem kölcsönös volt – tette hozzá.

A múlt hónapban aztán betegségüket is meg kellett osztaniuk egymással. Az év elején Maxine-nál mellrákot diagnosztizáltak, majd két sikertelen műtét után a 88 éves asszony június elején az unokájához költözött. Don Alzheimer-kórban szenvedett, de még képes volt önállóan élni. Feleségét mindennap meglátogatta, egészen addig, míg július 14-én egy esés következtében eltörte a derekát. Gyenge egészségi állapota miatt nem lehetett megműteni, így július 19-én ő is beköltözött az unokájához. – Együtt lehettek, és már akkor sejtettem, hogy együtt fognak meghalni – mesélte Melissa.

A családtagok összetolták Don és Maxine ágyát, s egymásba kulcsolták a kezeiket. – Nézd csak, nagyapa, ki fekszik melletted? – kérdezte Melissa. – Ő az én gyönyörű feleségem – válaszolta Don mosolyogva. Ez volt az utolsó pillanat, amit ébren megéltek egymás mellett. Két nap múlva reggel 7-kor Melissa észrevette, hogy a nagymamája örökre eltávozott, 10 órakor elvitték a holttestét a szobából. Mire az unoka 11 órakor visszaért a nagyapjához, kiderült, hogy ő sem lélegzik már.

– Biztos vagyok benne, hogy a lelkük egyszerre hagyta el a testüket – mondta az unoka. Bakersfieldben augusztus 21-én misét tartanak Don és Maxine, az igazi Philemon és Baucis emlékére.