A konyhafőnök az RTL Klubon: Desszert életre-halálra
Több évtizedes barátság fűzi családunkat egy igen kiváló francia férfiúhoz. Szakterületén nemzetközileg ismert, elragadóan kedves, elegáns, szellemes és disztingvált idősebb úr, öröm vele a csevej bármiről. Egyetlen baja van: megpróbáltatás vele étteremben vacsorázni. Nem tud magyar újságokat olvasni, ezért most pletykálkodom: ha a legkisebb hibát találja akár az ételben, az italban, a szervírozásban, szó szerint idegrohamot kap. Zsálya helyett citromfű? Egy fokkal eltér a fehérbor hűtése? Túl sűrű a mártás? Vagy éppen híg? Nem elég rózsaszín a bifsztek? Kifogyott a tiszai kecsege? De e tragédiáknál kevesebb is elég ahhoz, hogy Jean-Pierre szemébe a düh könnye szökjön, feje céklavörös legyen, s durva szitkokat mormoljon a foga között. Ez a mindig kedélyes, higgadt úriember ilyenkor hisztiző óvodássá változik. Amikor először tapasztaltuk ezt, megrémültünk. De magyar felesége megnyugtatóan mosolygott és csak ennyit mondott magyarázatul: – Francia… – Ma már tudom – azóta másoknál is tapasztaltam –, hogy a franciáknak életük központi kérdése a minőségi étkezés. (És mégis milyen karcsúak a nyavalyások!)
Igen, a jó kajánál nincs jobb. A magyar éttermeknek csak kisebb részében főznek magas színvonalon. De a mostani módi, hogy véresen komolyan kell venni az ételalkotásokat, hogy a gasztrobloggerek terrorja alatt nyögnek a vendéglők – azért nem igazán szimpatikus. Ezt a vasöklű kíméletlenséget testesíti meg az RTL Klub új vetélkedője, A konyhafőnök. Az eredeti külföldi licenc alapján háromtagú zsűri előtt versenyeznek főzőtudományukkal a fiatal amatőr szakácsok. Akik reszkető inakkal kapkodnak az igen nehéz feladatok teljesítéséért – hogy aztán porig alázzák őket.
A jutasi őrmesterek hangvételét tudom olyannak elképzelni, mint a zsűriét az első fordulók során. Az egyik versenyzőt szívpanaszokkal kórházba is kellett szállítani. Egy másik fiú kicsit poénkodni próbált, mire a séf páros lábbal rúgta ki, nehogy már a világ legszentebb tevékenysége közben valaki mosolyogni merjen!
A feladatok elég nehezek. Néha egészen nevetségesen azok. Például Dark Chocolate Sphere néven iszonyatosan bonyolult és végtelenül sznob, aranyfestékkel bevont desszertet kellett elkészíteniük a halálra rémült fiataloknak – persze senkinek nem sikerült. (Na, az ilyenre mondom, hogy mi a csuda értelme van? Azon túl, hogy a nagyanyám zserbóját oda nem adnám érte, nyilván jó drága lehet.)
A zsűri három tagjának az első héten sikerült a nézők mélységes ellenszenvét kivívni. A neves fiatal séf, Bernáth József csendőrpertuban van a versenyzőkkel, akik úgy hajbókolnak előtte, mint akik a kezében tudják az életüket. A műsorvezető Fördös Zé nevű gasztroblogger alakítja a jó fiút, bár inkább csak az előbbi főnácihoz képest tűnik annak. A rosszfiú szerep a hírhedten undok Vajda Pierre étteremkritikusra osztatott. Ehhez képest alig hallatja a hangját, nem tudni, miért. Talán megszólalt a szíve, vagy éppen ellenkezőleg: ki kellett vágni, mert már annyira gonosz volt, hogy a műsorkészítők öngyilkosságtól féltették a szakácsjelölteket?
Jól tudom, persze, hogy mindez szándékos marketingfogás. A mai trend szerint többen néznek olyan műsort, amiben lehet valakiket utálni, mint azt, ahol mindenki szerethető. A licencben minden pontosan ki van jelölve. Mint ahogyan vélhetően az is, hogy az utóbbi adásokban sokat enyhült a zsűri könyörtelensége. Bár szinte minden elkészült produktumot vacaknak nyilvánítanak, nyilván rájöttek, hogy azért mégsem nyírhatják ki az összes versenyzőt. Mert akkor ki fogja megnyerni a tízmilliót?
