Tovább tart a nemek harca - Sikerül-e elegendő számú hölgyet találni?

A gáláns gesztusra több oka is van. Egyrészt még hivatalba lépésekor azzal az ígérettel vette át a szekérrudat, hogy legkevesebb tízre emeli a női tagok számát, másrészt a női kvóta néven ismertté vált szabályozás is kötelezi őt a két nem kiegyensúlyozottabb „foglalkoztatására”.

Az Európai Parlament szocialista, liberális és zöld frakciói már bejelentették, hogy ha a nők nem az őket megillető számban kapnak képviseletet, a parlament nem fogja áldását adni az új bizottságra.

A téma kiváló alkalmat teremt a brüsszeli hajtépésre, ám valljuk be: nőkre tényleg szükség van. Nemcsak tudományosan bizonyított tény, hogy a hölgyek a konyhapénz beosztásán túl másra is alkalmasak. Könnyebben kötnek például kompromisszumot.

Elvétve ugyan, de már a világpolitika színpadán is akadt példa arra, hogy konfliktushelyzetben sokkal hamarabb képesek a békés megoldás irányába terelni a vitás ügyeket a tankban és buldózerben gondolkodó férfiakhoz képest. Ki kérdőjelezné meg például az 1,2 milliárd lakosú Indiát majd' húsz évig vezető Indira Gandhi politikai nagyságát? Még az egész világon csak Vasladynek emlegetett Margaret Thatchernek is sikerült végül gyors és békés megoldást találnia a Falkland-válságra. A németek által csak Muttinak becézett Angela Merkel személyében pedig az egész Európai Uniót egy nő vezényli!

De eddig sem az érvek, sem a kényszer nem hat az EU-ra: a 28 uniós nemzet közül egyelőre csupán négy állam kormánya – Svédország, Bulgária, Csehország és Olaszország – delegált női küldöttet. Hogy lesz ebből bizottság? És mikor?