Csigalassú, méregdrága, zűrös: így nem szabad csinálni

Nem állítom azt, hogy az Aquincum felső megálló közelében lévő vasúti hídnál elkerékpározva sosem tapasztalok munkálatokat, de hogy gyakran áll az odavezényelt néhány munkagép, azt igen. Sok egyéb mellett ez is oka lehet annak, hogy a befejezés egyre tolódik. Pedig a vasútvonalra égetően szükség lenne. Békeidőben – értsd: jár a vonat – naponta 14 ezer ingázót, egyetemistát szállít. Mellette a hegyvölgyes nyomvonalon haladó 10-es közút szinte folyamatosan zsúfolt, különösen annak a fővároshoz közeli szakasza. Vonattal mégis kevesen utaznak, mert Esztergom és a budapesti Nyugati pályaudvar között másfél óra a menetidő.

Ezen segít a pálya átépítése, amely által húsz perccel csökken majd a vonaton töltött idő. A 2008-ban elfogadott pályázat után négy évre meg is történt az első kapavágás, s az Esztergom és Pilisvörösvár közötti szakaszt tavaly év végére átadták. Éppen akkorra, amikor az eredeti tervek szerint a vasútépítőknek a teljes szakaszról le kellett volna vonulniuk.

Az a munkavégzés, amely e vonalon zajlik, egyébként lehetne – némi képzavarral élve – a vasútépítés állatorvosi lova is: miként nem szabad csinálni. Lakossági tiltakozástól kísért fakivágástól kezdve támfalomláson keresztül a kiásott, majd átmenetileg betemetett pilisvörösvári aluljáróig találkozhatunk itt mindennel. Mindezt „csekély” 44,5 milliárd forintért – ami úgy is drága mulatság, hogy a költségek 85 százalékát az Európai Unió állja. A Pilisvörösvár és Óbuda közötti szakasz kilométere például csaknem kétmilliárd forint, ami megközelíti a francia szuperexpressz, a TGV építési költségeit.