Retteg a tunya civilizáció

TELEFONHÍVÁS, KEDD DÉLUTÁN
– Elkésett. Most akar beszélgetni az Ebola-járványról, amikor lassan lecseng?! – kérdez vissza dr. Szlávik János, a Szent László Kórház főorvosa. – Szívesebben beszélek a tüdőrákról: abban évente körülbelül nyolcezren halnak meg Magyarországon, míg Ebolában senki.

– Az is érdekel. És az úgynevezett Ebola-jelenség is: arányban van-e a világszerte eluralkodott pánik a tényleges veszéllyel?! – erősködöm.

– Ha válaszolok, ostorozni fogom a médiát!

– Ha megérdemli…

– De még mennyire! Az iskolapéldáját láthattuk annak, hová vezet a média hisztériakeltése, miközben fontos tények árnyékban maradnak... Nem bánom, jöjjön!

MÁSNAP, ÉLŐBEN
– Kérem, segítsen megérteni: az Ebola négy-öt évente felüti a fejét valahol Afrikában, néhány száz megbetegedéssel és pár tucat halálesettel jár, majd elmúlik – a mostani járvány miért dagadt ekkorára?!

– Az Ebola majd' negyven évvel ezelőtt, 1976-ban jelent meg először a Kongói Demokratikus Köztársaságban; az első gócpontot az Ebola folyó közelében észlelték, innen a vírus elnevezése. Vagyis évtizedek óta tudjuk, hogy Nyugat- és Közép-Afrikában a betegség jelen van, de súlyos járványos méreteket nem öltött. Ha ugyanis valahol egy faluban hirtelen 10, 20, akár 100 megbetegedés történt, és szaporodtak a halálesetek, a hadsereg rögtön körülzárta a települést, senki nem juthatott ki az Ebola fertőzte területről. A járvány néhány hét, hónap alatt magától elmúlt – igaz, a betegek többsége belehalt. Most nem egy országban terjedt el a vírus, hanem három ország, Guinea, Sierra Leone és Libéria közös határán, onnan hordták szerteszét a betegséget távolabbi településekbe, később más országokba, kontinensekre is.

– És hol volt eközben a hadsereg a szigorú karanténnal?!

– Óriási pech, hogy ezek hárman mind a világ legszegényebb országai közé tartoznak, ahol rendkívül gyenge a közegészségügyi szolgálat, a hadsereg, a rendőrség és a közigazgatás. Egyszerűen itt nem volt, aki útját állja a járvány terjedésének. A helyi kórházakban is őrült tudatlanság uralkodik. Még ha fel is ismeri az orvos a veszélyes kórt, akkor sincs elegendő mennyiségű védőfelszerelés, gumikesztyű, maszk, fertőtlenítőszer és steril eszköz. Több száz egészségügyi dolgozón kívül apácák és misszionáriusok haltak meg azért, mert ebolás betegeket ápoltak. Nem beszélve a családtagokról, akik a kórházban vagy otthon gondozták, csókolgatták, mosogatták a véres testeket, majd saját kezűleg temették el a halottakat. Aztán vitték szét a vírust…

– Az elmúlt hónapokban az emberiség pusztulását is vizionálták. Ekkora a veszély?

– Bizton állítom: az emberiség nem az Ebolától fog kipusztulni! Amíg nem uralkodnak világszerte afrikai állapotok, addig nem kell tartanunk Ebola-járványtól. Nem győzöm eleget hangsúlyozni: az említett, európai ésszel szinte fel sem fogható körülmények miatt tudott ilyen mértékben elterjedni és pusztítani a betegség. Azok az afrikai országok, amelyek működő egészségügyi ellátórendszerrel bírnak, képesek voltak most is eredményesen fellépni a járvánnyal szemben; például Szenegál és Nigéria területére ugyan behurcolták a kórt, de szigorú karanténintézkedéssel megállították a pusztítást.

– Azt mondja, hogy a tényleges veszély és a kialakult pánik nincs arányban?

– Így van. Az Ebola-vírus egyszerű jószág: nem olyan könnyű megfertőződni, hiszen a tünetei látványosak. A vírushordozó szerencsére nem, csak a beteg – lázas, hányingerrel, hányással küzdő – ember terjeszti, az is csak testnedvek által. Vagyis könnyen felismerhető; a fejlett országokba behurcolt néhány esetet is pillanatok alatt kiszűrték és elkülönítették. A mi viszonyaink szerint nehezen terjedő betegségnek számít.

– És afrikai viszonyok közt hogyan lehet útját állni?

– Csakis járványügyi intézkedésekkel lehet eredményeket elérni, de ezt képtelenek egyedül megoldani. Még nagyobb külső segítség kellene, például több mozgókórház, több egészségügyi személy és több katona a karantén szigorú betartatása érdekében. A felkészült kórházban 30 százalékkal nagyobb eséllyel maradnak életben a betegek, és nem fertőznek tovább. Jelenleg ez az egyetlen járható út.

– Hétvégén a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő G20 csoport tagjai közös nyilatkozatban kötelezettséget vállaltak arra, hogy minden szükségeset megtesznek az Ebola-járvány felszámolása érdekében.

– A szándék nemes, ugyanakkor a nyilatkozat semmilyen kézzelfogható pénzügyi kötelezettségvállalást nem tartalmaz. Ez a világ egyébként is képmutató! Afrikai szegény gyerekek százezrei halnak meg kanyaróban, miközben a civilizált emberek többsége – amelyik védőoltással megússza ezt a betegséget – elfordítja a fejét, mondván, ez nem az ő baja. Négy évtizeden át hidegen hagyta a nagyvilágot az Ebola négy-öt évenkénti afrikai felbukkanása és pusztítása – most, amikor a veszély szele őket is megérintette, mindenki védőoltásért és gyógyszerért kiáltott.

– És hirtelen lett is hatékony gyorsteszt, gyógyszer, védőoltás…

– Ugye, senki sem hiszi komolyan, hogy az elmúlt majd' negyven évben a katonai és gyógyszergyári laboratóriumokban nem keresték az Ebola ellenszerét?! Elgondolkodtató, hogy bár az AIDS sokkal trükkösebb betegség az Ebolánál, mégis a felfedezése évétől, 1983- tól '95-ig, vagyis 12 év alatt sikerült hatékony gyógyszert találni ellene. Rendkívül drága, de van. Az Ebolára csak most, az elmúlt hónapok pánikhangulatában kerültek elő „váratlanul” titkos ellenszerek.

– Miért?

– Az Ebola száz százalékban megfelel a tökéletes biológiai fegyver kritériumainak: gyorsan (néhány nap alatt) öljön, hatékonyan (60–70 százalékos a halálozási aránya), és ne legyen ellene hatóanyag. Sokan ellenérdekeltek a megoldásban.

– A képlet mégis megoldódni látszik: számos vállalat bejelentette, hogy hatékony gyógyszerek birtokában van, de a kísérletezés még nem jutott el klinikai fázisba.

– Az Ebola-játszma egyértelmű nyertesei ezek a gyógyszergyártók lehetnek. Túl vannak a kémcső- és állatkísérletek stádiumán, most az a hosszú szakasz következett volna, hogy egészséges embereken próbálják ki, van-e kártékony hatása. Ebben a mostani „vészhelyzetben” az Egészségügyi Világszervezet engedélyezte – egyébként teljesen szabálytalanul –, hogy ezeket a szereket felajánlják és beteg afrikai embereknek adják. Ezzel a gyártók éveket nyertek a tesztelésen! Jövő évre ígérik a védőoltást, ám az már most tudható, hogy ez is rendkívül drága lesz. Vagyis: biztosan nem fogják Afrikát beoltani Ebola ellen...

– Hány áldozat írható minden idők legsúlyosabb Ebola-járványának számlájára?

– A WHO legfrissebb adatai szerint az Ebola eddig 14 098 embert betegített meg, közülük 5160-an meghaltak. Az ottani állapotok ismeretében valószínűleg ennél több a beteg és az áldozat.

– Látszik a járvány vége?

– Az új megbetegedések száma az utóbbi időben valamelyest csökkent Guineában és Libériában; az utóbbi országban minap véget ért az augusztus 6-án életbe léptetett szükségállapot, igaz, az éjszakai kijárási tilalom továbbra is érvényben marad. Merthogy ezzel a betegség elleni harcnak még nincs vége. Sőt, azt kell mondanom, az Ebolát csak most kezdjük tanulni.

– Érthető, hogy az emberek minél több információra vágynak.

– Igen, csakhogy a fejlett világban a médiából hónapokon át reggeltől estig dőltek a hírek, így az Ebola végül indokolatlan félelmet, hisztériát szült. Szépen látszott, hogy a rendkívül eltunyult, elhízott, civilizációs betegségekben szenvedő társadalmakban az emberek sokkal jobban féltik a megszerzett jólétüket, mint mondjuk a természeti csapásoknak, cunaminak vagy földrengésnek kiszolgáltatottabb délkeletázsiai országok népei. Ráadásul az Ebola áldozatait számoljuk, miközben Afrikában maláriában ennél többen halnak meg!

– Ön a trópusi betegségek specialistája, mégis láthatóan „haragszik” az Ebolára. Miért?

– Mert elvonja a figyelmet arról, amiről nekünk itt többet kéne beszélnünk. A civilizált társadalmak polgárai elképesztő mértékben pusztítják önmagukat: az ételeikkel, a mozgásszegény életmódjukkal, dohányzással, alkohollal, drogokkal. A legfájóbb pont a dohányzás, tüdőrákban vezetjük a halálozási világranglistát. Amikor Amerikában dohányzásellenes kampány indult a tüdőrák megelőzése érdekében, a füstölők aránya 48 százalékról 28-ra esett vissza. Nálunk a fiatalok kétharmada ma is dohányzik. Hogyan lehetne megértetni velük: tüdőrákban halnak majd meg, nem Ebolában!