Tanárok dühös tömege

A tanárok nem csak saját problémáik miatt tiltakoztak. Az oktatásban végbemenő folyamatok és a szociális megszorítások elsősorban a gyermekeket sújtják, és ezt az ország iskoláiban dolgozóknál senki nem látja jobban. Amikor arról kérdezősködtünk, tulajdonképpen mi ellen is szól most ez a demonstráció, a költségvetésnek az oktatást negatívan érintő számainál sokkal gyakrabban hangzott el a gyermekszegénység és a hátrányosabb helyzetű családokból érkezett diákok lehetőségeinek beszűkülése. Éhes, alultáplált, nyomorúságos körülmények között élő gyerekekről meséltek a tanárok. De szóltak az iskolatitkárok, dadusok, dajkák, bölcsődei dolgozók méltatlan helyzetéről is – velük hosszú évek óta nem törődik senki, fizetésük nyolc éve egy fillért sem emelkedett.

Az ország számos pontjáról érkeztek tüntetők, egy fiatal pár például Nyíregyháza mellől utazott egészen a fővárosig. A lány óvodai dadusként dolgozik, és azt hallották: közmunkásokat fognak ezekbe a pozíciókba helyezni. „Hát már teljesen mindegy, kik foglalkoznak a gyerekekkel?!” – tette fel a költői kérdést a dada.

A felszólalók között Martin Romer, az Európai Oktatásügyi Szövetség igazgatója kijelentette, a kormánynak hallgatnia kellene a pedagógusokra, és meg kellene becsülnie őket. „Ha nincs megfelelő közoktatás, nincs társadalmi összetartás sem” – mondta. A gyenge színvonalú szakmunkásképzéssel zsákutcába kényszerített diákok helyzetéről beszélt Szenes György, a Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégiumának elnöke, aki szerint a kormány egyszer használatos, eldobható betanított munkásokat képezne. A szülők nevében szóló Salamon Eszter szerint fontos lenne, hogy a pedagógusok elmagyarázzák a szülőknek, mi is a probléma, mert sokan nem értik. Galló Istvánné PSZ-elnök beszédében többször szólt a gyermekszegénységről és a gyermekek tanuláshoz való jogáról. Végül a minisztérium képviselőinek ő adta át a nyolc pontból álló petíciót, amelyben többek között azt követelik: a parlament ne fogadja el a 2015-ös költségvetést.