Mire képes egy szerelmes férj? - Egyszervolt szerelemkert csábít

Keresd a nőt! Gróf Vigyázó Sándor élete után kutakodva ismét csak a francia mondás örökérvényű igazságával kellett szembesülnöm.

A vácrátóti botanikus kert félreeső, iratokkal és növényekkel zsúfolt helyiségében a gróf életéről olvasgatok. Szerény a felhozatal, ugyanis alig-alig létezik róla feldolgozott írásos emlék. Igaz, feldolgozatlan sem sok, a Vigyázó család irattára ugyanis kitűnő gyújtósnak bizonyult 1945-ben, amikor az oroszok a rákoskeresztúri Podmaniczky-kastélyba kvártélyozták be magukat. A botanikus kert történetét Galántai Miklós dolgozta fel doktori értekezésében, ezekben találok némi támpontot a gróf életéről. No és a Podmaniczky Zsuzsannáról a múlt század húszas éveiben íródott monográfiában. Ezeket böngészem. Ezenkívül köszönet illeti Kósa Gézát, a botanikus kert igazgatóját, aki értékes szempontokkal gazdagított.

Hogy mi köze a Vigyázóknak és a Podmaniczkyaknak egymáshoz? „Csupán” annyi, hogy a 300 éves Vigyázó család és a 700 éves Podmaniczky család két sarja, Sándor és Zsuzsanna 1864-ben egy zugligeti kirándulás során ismeretséget kötöttek. Zsuzsanna ekkor 26 éves volt, Sándor 39. Az ismeretségből szerelem szövődött, hatévnyi udvarlást követően pedig házasság.

Közeledünk a felütésként idézett francia mondás igazságának igazolásához!

Tudnunk kell ugyanis, hogy Zsuzsanna – miként is írjam, hogy ne sértsek kegyeletet? – az átlagosnál sérülékenyebb idegzete miatt ugyancsak igényelte a törődést, a nyugalmat. Tudta ezt a szerelmes és ugyancsak figyelmes férj, így aztán, amikor a bencések néhány évtizednyi tulajdonlást követően áruba bocsátották az 1743 holdas vácrátóti birtokukat, az éppen Bécsben tartózkodó Vigyázó Sándor 250 ezer osztrák forintért megvásárolta azt. A kontraktus nyélbe ütését követően a gróf egy bő ötvenholdas angolkert létrehozásával – vagy gyarapításával, erről nincs hiteles forrásunk – bízta meg Jámbor Vilmost, aki korábban József főherceg szolgálatában, Alcsúton már bizonyította kertépítő tehetségét. A kivitelezés Jámbor hű emberének, Band Henriknek a munkáját dicséri. Közben (át)épült egy csinos kis kastély is, ahol a kedélybeteg Zsuzsanna kedvére múlathatta az idejét. Igen, egy szerelmes férj képes ilyesmire – különösen, ha van rá pénze. Így alapozódott meg a ma is híres vácrátóti növénygyűjtemény.

De ki is volt a mára méltatlanul elfeledett gróf Vigyázó Sándor, az Akadémia későbbi legnagyobb donora? Annyi bizonyos, hogy a család vagyonát még a XVII. században alapozta meg Pápán egy bizonyos Wachter – magyarosabban Bachter – Gergely vaskereskedő. A család szorgalmas volt és tehetséges, a vagyon pedig szépen gyarapodott. A mi grófunk nagyapja, aki már táblabíróként szolgálta a közt, nevét Vigyázóra magyarosította.

Az arborétumot alapító unoka jogot végzett, később a főrend tagja lett, és a vagyont tovább növelte. Különösen, amikor elnyerte Podmaniczky Zsuzsanna kezét. A frigyből három gyermek született, ám közülük csak egy, Jozefin örvendeztette meg a szüleit unokával. Jozefin a szarvasi gróffal, Bolza Pállal kötötte össze az életét, ám nem sokkal leányuk, Marietta szülése után meghalt. A másik Vigyázó gyermek, Sándor éppen hogy megérte a felnőttkort, amikor egy vakbélgyulladás elvitte. Ferenc, az elsőszülött fiú, aki később nemzetközi hírű jogtudóssá nőtte ki magát, néhány évvel a szülei halálát követően, 1928-ban önkezével vetett véget az életének.

Kié legyen hát a sikeres gazdálkodással folyamatosan és Podmaniczky János 1883-as halálát követően különösen nagymértékben bővülő vagyon, amelynek értéke a 96 évet megélt Vigyázó gróf elhunytakor, 1921-ben mai pénzben kifejezve elérte a 70–80 milliárd forintot? Természetesen az egyetlen örökösé, az élő gyermeké, Ferencé; ám ha ő utód nélkül halna meg, akkor a Magyar Tudományos Akadémiáé, hagyta meg rendeletében az agg gróf. Lehet, hogy első pillanatban meglep bennünket a döntés, de vélhetően csak azért, mert az Akadémiát alapító gróf, Széchenyi István nevezetes felajánlásán kívül a magyar arisztokrácia tudománypártolásának ténye nem vésetett kellőképpen belénk. Ferenc, a fiú teljes mértékben azonosult atyja rendeletével – nem így egy bizonyos Harkányi család.

Hogy mit kerestek ők a húsos fazék körül? Nem említettem eddig, hogy Podmaniczky Zsuzsannának második férje volt Vigyázó Sándor – korábban boldogtalan házasságban élt egy bizonyos Harkányival. Nos, az ő leszármazottai támadták meg a végrendeletet, Ferenc azonban oroszlánként – és sikerrel – védte atyja akaratát.

A fiú tragikus halálát követően az unoka, Marietta természetesen megkapta a vagyonból a neki járó köteles részt – éppen a vácrátóti arborétumot. A birtokok döntő része azonban végül az Akadémia tulajdonába került. A tudósok testülete ennek egy részét pénzzé tette: parcellázás révén ebből alakult ki a budapesti XVII. kerületben található Akadémia-újtelep városrész. A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert szépsége már régóta ismét a Magyar Tudományos Akadémia munkatársainak hozzáértését dicséri.

Az egyik sétány mellett elhaladva azonban ne felejtsünk el egy percre megállni Juha Richárd debreceni szobrászművésznek a grófot ábrázoló alkotása előtt. Gróf Vigyázó Sándor természet- (és hitvesi) szeretete nélkül ugyanis ma mindenképpen szegényebbek lennénk egy nagyszerű arborétummal.