Az én képernyőm: Tehetségkutatók éve

Az utolsó négy énekes versengésére két hosszúra nyúlt estét áldozott az RTL Klub – nekem elég lett volna belőlük, mondjuk, egy csütörtöki félóra is. A csatorna és Alföldi Róbert láthatóan a helyes, nagycsoportos ovis fejű, lyányok kedvence Nagy Ricsire tett – hatalmas dráma lett a kiesése. Amire elapadtak a könnycsatornák, elbukott Benji is, a szimpatikus, vietnami származású magyar gimnazista. Szerintem neki volt a legjobb hangja, de egyelőre teljesen színpadképtelen. Maradt a döntőre két lány: az érett, szép hangú lírai énekesnő, Horányi Juli és az energiabomba Tóth Andi. Bár az utóbbi csak 15 éves és még tényleg sok a tanulnivalója, ő nyert. Tehetséges, jó a hangja, csinos is, mégsem hiszem, hogy olyan karriert fog befutni, mint az ugyanennyi idős korában tehetségkutatót nyert, igen intelligens Radics Gigi. Mert Andit túl korán kapták fel, egyszerűen nem érett még a személyisége, hogy ezt a sikert elviselje.

Közben megyegetett a TV2-n a Rising Star is, jócskán lemaradva. Most aztán egyedül maradt a színtéren, nyilván nőni fog a nézettsége. Legutóbb is csak egy emlékezetes éneklést hallottam: Várhegyi Lucas Palmira igen szépen adta elő Leonard Cohen klasszikusát, a Hallelujah-t – a közönség hatalmas pontszámmal jutalmazta.

Számomra az év tehetségkutatójának a köztévé ifjúsági komolyzenei versenye bizonyult. Ezt viszont nagyon sajnáltam, hogy véget ért. Nem akarom magam ismételni, hiszen nemrég írtam róla részletesen. Méltón fejeződött be: az a három versenyző nyert a korcsoportjában, aki a legjobban megérdemelte. A zongorista Gyöngyösi Ivett, aki 21 évesen kiforrott, kész művész; Lugosi Ali, a 15 éves nagyszerű klarinétos; Boros Misi, az elragadó kis zongorista. A közönség szavazta meg a fődíjat, amit közülük a klarinétos fiú nyert. Sajnálhatja, aki azért nem nézte ezt a műsort, mert úgy gondolta, hogy nem ért a komolyzenéhez. Mert mindenki számára élvezhetőek voltak ezek a péntek esték a remek darabválasztásokkal és a varázslatos fiatal egyéniségekkel.

Igyekszem rájuk gondolni majd akkor is, amikor éppen azt érzem, hogy utálom a tévét.

Amikor például a Discovery riportere le akarja magát nyeletni egy anakondával. Nyilván kíváncsi volt, milyen is az. Így hát védőfelszerelésben, sisakban felkínálta magát az óriáskígyónak. A hatalmas reklámmal beharangozott, nagy felhajtással előadott műsor igen sok nézőt tett kíváncsivá. Ám az anakonda nem vette tréfára a dolgot, s egyre erősödő, csontroppantással fenyegető, fájdalmas szorításából végül a vagány riporter kimenekült. A nézők legnagyobb felháborodására. Levelek százaival tiltakoztak a csatornánál, amiért megfosztották őket a szórakozásuktól. Gondolom, nem bánták volna, ha a férfi ott hal meg a szemük előtt, sőt. Itt tartunk hát és még akadnak távlatok a tévézésben.

Amúgy a durvaság, trágárság, cinizmus egyre nagyobb teret kap a csatornákon. Már egyáltalán nem tartják be a korhatárokat, idősávokat, így az óvodások szókincse is jelentősen bővült az utóbbi időben. S egy reklám, amit naponta látok: az ifjú balerina pofán rúg egy férfit. Ha jól értem, puszta életérzésből.