Bűnről bűnre: Rablás emlékezetből

Akkoriban a gazda gyakran panaszkodott, hogy betörnek hozzá és olykor meglopják. – Ha ez ilyen ház, akkor, nosza, gyerünk! – határozott az ifjú, segédül magához véve a 39 esztendős N. Tibort. Az akcióhoz nem sajnáltak egy üveg pálinkát, amibe erős nyugtatót kevertek. Megérkezvén a kiszemelt házhoz, menten szívélyesen kínálgatni kezdték zavaros kotyvalékukkal a házigazdát. Egy dolgot azonban kihagytak a számításból: errefelé, a szőlőskertek vidékén a helybeliek kisüsti címén nem fogadnak el akármilyen gyanús folyadékot – a háziúr is visszautasította az invitálást. Miután a leitatásos akció nem jött be, a két férfi visszafelé vette az irányt Budaörsre. Ám a földvári vasútállomáson rendőrök igazoltatták őket, aminek nyoma maradt. A rutinos bűnözők ilyenkor elkerülik még a megyét is, ők azonban pénzszerzési szándékukról nem tettek le, a rendőri intézkedésnek sem tulajdonítottak túlzott jelentőséget – végül ez lett a vesztük.

Hazaérve menten hozzáláttak az új haditerv kidolgozásához. Csípős paprikapermetet vásároltak, s elhatározták, hogy legközelebb erőből oldják meg a dolgot. Időközben a tiszaföldvári rendőrök kilátogattak a szőlőbe, ahol Pista bácsi elmondta, milyen különös látogatói akadtak a napokban: kedves fiúk, csak a pálinkájuk ihatatlan. Nemsokára visszaérkezett a két elszánt fickó, s ezúttal kopogtatás helyett berúgták az ajtót, majd menten elővették a csípős sprayt, amivel szembefújták a gazdát. Pénzt követeltek, mert ha nem kapnak, agyonverik az idős urat, ígérték. Nem is távoztak üres kézzel. Szerencsére egy szomszéd felfigyelt a hívatlan látogatókra, majd telefonált a rendőrségre: kirabolták Pista bácsit!

Menten beindult a rendőri gépezet, előkerültek a napokkal korábban igazoltattak adatai, ehhez fényképet is csatoltak, melyekről a kárvallott gazda megállapította, hogy azon bizony a pálinkás kínálók láthatók, akik oly biztosak voltak a dolgukban, hogy még az arcukat sem takarták el. A körözés során az ifjabb tettest Budaörsön sétálgatás közben kapták el. Az idősebb társ egy hétvégi házban gondolta kihúzni a telet, ott ütöttek rajta. A pénz egy vödörből került elő, s karácsonykor már ismét a tulajdonosa bukszáját dagasztotta. A Zsaru Magazin híradásában a sikeres közreműködők közül Bata Zoltán főtörzs-zászlós nyomozói tudását emelte ki: kétségtelenül okosan rakta össze a bűnügyi puzzle játék elemeit.

A történet annyira együgyű, hogy aligha kerül be a bűnelkövetők almanachjába. A tanulság pedig: emlékezetből nem érdemes betörni. Változnak az idők és velük a körülmények – ugyanígy remélhetőleg a közbiztonság is.