Mesterjósok rendelésén jártunk - nem nehéz ilyet találni

A hiszékenység vámszedői gátlástalanul osztogatják tanácsaikat, vagyonokért. A szaktudást ugyebár meg kell fizetni! De mégiscsak jobb lenne személyesen…

XXX

A telefonos időpont-egyeztetés után másnap már Érd kertvárosa felé tartok. Ismerősök ajánlották a jósnőt, aki mesternek mondja magát. Borjú méretű kutya a kertben, egy férfi lefogja, amíg bemegyek a szerény külsejű házba. Ötvenes nő fogad, szőke haj, nagy kék szemek, kifejezetten jó benyomást tesz rám. Egy kisszobába tessékel, ez a szentély. Jézus, Szűz Mária, Buddha, mindenki együtt a falon, gyertyák és füstölők mindenütt, meg egy nyugtatömb az asztalon (nyilván NAV-rontás ellen). Leülünk az asztalhoz, aprósüteménnyel kínál, és megkérdezi, mit szeretnék. Az egészségemről tudakozódom elsőként. Rögtön rákérdez: „Miért, valami bajod van?” Ezt inkább tőle szeretném megtudni, próbálok vicces lenni. Kezébe vesz egy krumplitörőre emlékeztető szerszámot, majd felállít, háttal. „Szokott fájni a derekad?” – kérdi. Nocsak, ez telitalálat, mert épp gyógytornára járok már egy ideje, pont emiatt. Megdicsőülve javasol egy kis porcerősítőt, amit a tévében is látott, abból baj nem lehet... Visszaülünk az asztalhoz, a pénzügyekre terelem a szót. „Hogy is mondjam neked...” – kezdi. Egy pillanatra megáll bennem az ütő. De aztán hamar kiderül, hogy nála minden mondat így kezdődik. „Amit kitalálsz, azt te meg is valósítod.” Ezzel azért nem lepett meg. Anyagi javulást mutatott a kártya a következő tavaszra – ezt magam is előre borítékoltam már, mert lejár a devizás autóhitelünk, és a bank is tejelni fog jelen állás szerint. Mégiscsak tud valamit ez a kártya! „Hogy is mondjam neked, lesznek bosszúságaid, de megoldod... Azért vannak otthon viták...” – néz rám kérdőn. Persze, megerősítem, ebben sem téved. „Van egy ötvenes barátotok, aki mindenben támogat.” Lázasan kutatok emlékeimben, rettenetes arcmemóriám ezúttal sem hagy cserben, de egy fia ötvenes mentor se jut az eszembe. „Melyikőtök a féltékeny?” – ugrunk egyik témáról a másikra. Egyikünk sem, mondom kevés meggyőződéssel. Rákérdezek a kisfiamra is – erre aztán ő is mesél kicsit az unokáiról, húsz percnél nem többet.

„Van még kérdésed?” – ezt úgy mondja, mintha apró részletességgel beavatott volna a jövőm forgatókönyvébe. Az övéről kérdés nélkül is többet megtudok! Suttogva meséli, hogy elhagyja a férjét, már talált lakást, jövő héten költözik. Bátorítom kicsit, nyilván jól megfontolta. Kétezer forintot kér az egyórás foglalkozásért, szinte kellemetlenül érzem magam a csekély összeg miatt. Biztos jól jön a pénz az új élethez, morfondírozom.

XXX

A második mesterjóst találomra választottam az interneten. Egy zajos belvárosi kávézóban rendel. A fényképe és a valóság között nem volt több mint 15 év... Kirakja az asztalra a cigánykártyát. „Apai oldalról vannak mély fájdalmaid, amit kivetíthetsz a párodra is. Van benned egy fájdalmas szeretethiány, úgy érzed, annyit adsz, és semmit sem kapsz vissza.” A mindenit! Az elevenembe vágott azonnal. „Fiúnak vártak?” Ez megesik az elsőszülött lányoknál, hogy az apa fiút várt, és a csalódottságot megérzi a lánygyerek, aki elkezd küzdeni az apja szeretetéért. Könny gyűlik a szemembe az öt éve elvesztett apám miatt. Túl vagyok a halálán, elengedtem, bizonygatom. „Dehogy engedted el, most is itt van.” Megáll bennem az ütő.

Rátérünk az egészségemre. Megnyugtat, hogy a derékfájásom el fog múlni – jó hír, elég költséges a gyógytorna. „A kapcsolatod karmikus.” Bár tudnám, mit jelent ez?! „Valamelyikőtök féltékeny?” – mintha csak az előző jóst hallanám. Anyagi javulás várható, lesz egy idősebb férfi segítőnk. Na, már megint ez a férfi! „Ingatlancsere is lesz, de nem most.” Ez ezer százalék, örülünk, ha kinyögjük a mostani árát! „Nagyon jó lapok ezek. Ezer emberből kettőnek van ilyen kapcsolata meg ilyen lapjai.” Őszintén hiszem.

„Tudod, nagy gáz van az emberekkel – mondja. Érzem, vége az én lapjárásomnak. – Mindenhol csak a képmutatás megy. Leülnek ide, és annyira látom, hogy hazudnak maguknak, a párjuknak. Nekem most egy nős pasim van, két éve. Kint él Szlovákiában, van két gyereke, egyszer már elvált, nincs semmije, csak egy tízéves BMW-je. Tudom, hogy egyszer mellém teszi az élet, csak nehogy késő legyen. Mert közben van itt egy másik is, de az meg alacsony, és komplexusai vannak, mert húsz centivel kisebb nálam. Mondjuk, a szlovák is alacsony... De a kártya mutatja a harmadikat! Hát, nem tudom, mikor lesz már egy rendes kapcsolatom.”

Megértően bólogatok, felteszek néhány segítő kérdést. Apró részletekig jutunk el sokszereplős magánéletének bugyraiban. Alig tudom követni. Aztán lejár a rám szánt egy óra. Elkér egy tízezrest. Az előző vendége tizenkettőt adott, jegyzi meg. Persze, de ő nem tudott ilyen hasznos tanácsokat adni...