A viszály almája?

Szerbia katonailag semleges, és nem áll szándékában csatlakozni a NATO-hoz, csak a jó kapcsolatok kiépítése áll érdekében – értékelte a helyzetet Ivica Dačić külügyminiszter, a szerb kormány első alelnöke. Hozzátette: országa katonailag semleges, és nem áll szándékában csatlakozni a NATO-hoz, viszont érdekében áll, hogy jó kapcsolatai legyenek a katonai szövetséggel a régióban uralkodó béke és jó viszonyok részeként.

Szerbia semlegessége akár az egykori Jugoszlávia semlegességének átörökléseként is értelmezhető lenne – de nem az. A délszláv állam annak idején elkötelezte magát az el nem kötelezett országok mellett, nem kis befolyással bírva a mozgalomban. Mára ez a befolyás szertefoszlott, s bár a mozgalom tovább él, Szerbia csak megfigyelőként vesz részt benne.

Márpedig egy országnak valamelyik tömbbe tartoznia kell – vagy legalább úgy kell tennie, mintha tartozni akarna. Szerbia, Európa területén létező államként kérte felvételét az Európai Unióba, de, felmérések szerint, a szerbek az oroszokat jobban szeretik. Ami nem csoda, hiszen a két nép között hagyományosan jó a barátság, Oroszország mindig támogatta Szerbiát, legutóbb a balkáni háborúban állt ki mellette nemzetközi fórumokon, és támogatta a harcokban meg azok után is: a két ország között jelenleg szabad kereskedelmi egyezmény van érvényben. A NATO viszont számos szerb számára maga a kénköves ördög: tizenhat évvel ezelőtt bombázta az országukat – mint tavaly kiderült, az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyása nélkül. Bombázó és bombázott márpedig a legritkább esetben lesz később jó barát.

Oroszország most felvetette, hogy felfüggeszti a szabad kereskedelmi viszonyt: Szerbia másfélszer több gyümölcsöt szállított tavaly Oroszországba, mint 2013-ban – az oroszok szerint harmadik országok almáját címkézve újra.

Mi köze egymáshoz a két hírnek? Huncut, aki rosszat gondol.