Egy asszony a férfiak korában: kimagaslott kortársai közül

Tizennyolc éves koráig a házasság gondolata foglakoztatta, ám végül is a Megtestesülés-kolostorba kérte a felvételét. Hosszú – szolgálattal és elmélkedésekkel teljes – apácaéletet követően új útra talált: pápai engedéllyel kis kolostort épített. 

Lehúzta a saruját, s a szigorú karmelita életet választva egyszersmind a vidám derűt hirdette: „Jobban félnék egy savanyú apácától, mint egy sereg gonosz lélektől!'” 1582-ben bekövetkezett haláláig tizenhét női és tizenöt férfi kolostort alapított. 

XV. Gergely pápa 1622-ben szentté avatta. VI. Pál pápa pedig 1970-ben – az egyház történetében Sziénai Szent Katalin után másodikként, a legkiemelkedőbbeknek kijáróan – az egyháztanítók közé emelte.