Nincs feloldozás

Pali a saját apjával végzett, Gabesz a nevelőtisztjét szúrta le, Zsolt a barátját döfte szíven. Tettükért – noha tán még most sem tudnak rá magyarázatot adni – súlyosan megfizettek. Börtönben töltött évek? Mi egy állami intézményben való rabság a saját lelkiismeretbe zártsághoz képest? Mi tizenvalahány év fogság a kisiklott életért? Amíg más gyerekek iskolában, egyetemen tanultak, ezek a fiúk bűnözésből kaptak kiképzést. Mert akit a társadalom bűnözőnek bélyegez, az is marad – foglalja össze keserűen Zsolt. A börtönt többször is megjárták. Visszaesők. Hajléktalanok. Munkanélküliek.

A film olyan sorsokat mutat meg, melyek láttán nem tudjuk elengedni a gondolatot: mire predesztinálja az embert a család, a környezet, amibe született? A szívszorító képsorokat nézve – akaratlanul is – szánalmat érzünk e férfiak iránt. Akik a tettükért még most sem tudtak megbocsátani maguknak. S akiknek az élete már jóval a gyilkosság és a börtön előtt kisiklott. A Káin gyermekei című magyar– francia koprodukció már számos díjat kiérdemelt a nemzetközi filmfesztiválokon. Idehaza február 12-től játsszák a mozik. Nem szabad kihagyni.