Akinél a kutya is búbos kemencében lakik - Kemencés Mandula

Lakása belső famunkáit, a hajópadlót, a mennyezet borítását is maga végezte. Egyetlen, hatalmasnak tűnő szobájának dísze a szinte plafonig érő, gyönyörű búbos kemence, mely ottlétemkor ontotta magából a meleget. El sem hiszem, hogy a ház csak 70 négyzetméter!

Tág terek, a konyhának, nappalinak, terasznak egyaránt szolgáló helyiséget muzeális vaskályha fűti. Bent természetes anyagok, a kinti természet az egyhektáros kert végén szó szerint „dübörög”, mert az erdő teli a terepet folyton átrendező vaddisznókkal, így a zöldségtermesztés szóba se jöhet. De a baromfik sem, mert a rókák a zárt ólból vitték el az összes tyúkot. A férfi jelenleg két macskával, három kutyával és a „szeplős szürke”, Adél nevű, 18 éves kancával él.

– Pesten születtem, laktam sokfelé, de gyerekkorom sorsdöntő élménye volt, hogy a nyaraimat a rokonoknál, egy Kassa melletti kis erdei faluban töltöttem, amit folyó szelt ketté. Ilyen helyre vágytam, a város fojtogatott. Mivel szüleim nagy túrázók, síelők, apám tornatanár, ha csak tehettem, kimenekültem a hegyekbe. De fogtechnikusként a napi 12-14 órás, nagy precizitást igénylő, stresszes munka mellett erre nem sok időm maradt. Megnősültem, Bence fiam 21 éves, az ikrek, Boglárka és Virág 12 esztendősek. A volt nejem könyvelő.
Hiába próbáltuk meg Tárnokon a vidéki létet, neki nem jött be.
Ő akart válni, ami engem lelkileg megviselt, mert a hétvégi apaságot utálom. Szabadelvű, toleráns ember vagyok, járom a magam útját, így kötöttem ki itt. Kemény küzdelem volt a lakókocsiban élve lakhatóvá tenni a házat, hajtottam is ezerrel, hogy a tél beállta előtt sikerüljön. De a víz és a gáz pénzhiány miatt még ma sincs benn. Palackossal főzök, dézsában fürdök, a budi az udvaron. Az idén ezt akarom kiépíteni, meg Fóton egy fogtechnikai labort bérelni, hogy ne kelljen eljárnom Budapestre.

– Mikor jött képbe a búbos kemence?

– Két éve. Az akkori párom, aki hozzám hasonló típus, mikor a házát építtette, búbos kemencét rendelt, nincs is más fűtése. Kiderült, hogy az építőmester tanfolyamokat tart a kinti pásztor- és a benti vályogkemencékről, belevágtam. A mester megdicsért: jó a térlátásom, az építési munkákhoz is értek. Kaptam róla papírt, majd nekiálltam a magaménak. Nappal bejártam Pestre a fogtechnikai laborba, itthon meg hajnalig kemencéztem. 
Tíz nap alatt pont akkor lett kész, amikor bejött a tél. A rokonok megcsodálták, azóta már hármat is építettem a családomnak. 
Alapanyagok? Vályog, pelyva, tégla, lóganaj. Meg juta, vagyis zsákvászon a külső borításra, amin elsimítom az agyagot. Azt tudni kell, hogy az ősi, csak vályogból készített kemence rövidebb életű, mint a téglából való. Az enyém már simán elbír 70 évet, és 24 óráig tartja a meleget. Száraz akáccal üzemel, ez a legjobb, nem drága keményfa. Összevetve a cserépkályhával: anyagköltség plusz munkadíj – a harmadába kerül. 
A cserépkályha 500 ezernél kezdődik vagy veri a milliót, míg a szép és jó búbos kemence mindennel együtt 350 ezerből kijön. Én a tanultak alapján az autentikus technikát cseréppel, téglával kombinálom. Akadnak már modern szigetelésűek is, de ez olyan, mint az autóknál: minél több benne az elektronika, annál nagyobb a meghibásodás lehetősége. Annyi örömöm telik benne, hogy kiterveltem: a fogtechnikával együtt a megélhetésem is lehetne. Igény volna rá, a jó mester viszont kevés az országban, mert fizikailag nehéz és nagy odafigyelést igénylő munka. Elmondhatom, hogy sikerült megtalálnom az utamat, boldog ember vagyok.