'Jobban kell figyelniük, hogy ne tudjon meglógni ez a büszke vadász'

„Van egy két és fél éves labrador keverék kan kutyánk. Szelíd, barátságos, az unokákat is szereti, bármit csinálhatnak vele, még a csontot is kivehetik a szájából. A problémánk az, hogy megfogja a tyúkokat. A telkünk hátsó része a szántóföldre ér, ahová a szomszédok sokszor kidobtak nyúlbundát, elhullott baromfit, amit a mi kutyánk hazahozott. Ugyan már van kerítés, de ha lehet, kiszökik, és a szomszéd szerint lesben áll a tyúkudvara dróthálója előtt, s ha egy csirke vagy tyúk kidugja a fejét, leharapja. Ha aztán ki is vannak engedve a tyúkok, akkor elkapja őket: a múlt héten kettőt megfojtott, egyet meg agyonnyomott. Mit lehet tenni, hogy hagyja abba a csirkevadászatot? Továbbá hogyan szoktassam le arról, hogy felugorjon rám? Tudom, hogy ezt szeretetből teszi, de ilyenkor a körmével beleakaszkodik a ruhámba, s többet el is szakított.”

Különösen az első kérdésével hozott nehéz helyzetbe kedves, Nádasdladányban lakó Szabóné, ugyanis a kutyájuk pontosan úgy működik, ahogy az a „használati utasításában” olvasható. Merthogy a labrador őseiből céltudatos tenyésztőmunkával a világ egyik legkiválóbb vadászebét faragták az angolok. A fajta pontos neve labrador retriever, ez utóbbi név a retrouve szóból származik, jelentése: visszahozni, apportírozni. Vagyis a kutya csak azt csinálta, amire kiképezték: vadászik és visszahozza az elejtett vadat. (Ha az nyúlbunda vagy elhullott baromfi – hát azt.)

Hogy mit lehet tenni? Először is vegyék tudomásul, hogy a kutya teljesen természetesen viselkedik, neki ez a dolga. Másodszor úgy látom, hogy azért túl nagy baj nincs, hiszen az önök tyúkjai el vannak zárva, és a szomszédnál is van azért dróthálóval védett tyúkudvar. Önöknek jobban kell figyelniük, hogy ne tudjon meglógni ez a büszke vadász, a szomszédnak pedig arra, hogy mikor engedi ki a kertbe kapirgálni a szárnyasokat. Ha mindketten az eddiginél jobban ügyelnek állataikra, nem lesz baj. Ugyan nem könnyen, de meg lehet tanítani is, hogy ne bántsa a tyúkokat, ehhez azonban türelem és sok idő szükségeltetik. Pórázon kell a tyúkok közelébe vinni, s a legkisebb „rámozdulást” is azonnal meg kell akadályozni, elé állva, a pórázt visszarántva, kiabálva, esetleg lespriccelve őkelmét. A tyúkok közelében különböző engedelmességi feladatokat kell végeztetni vele, ha jól csinálja, dicsérni, ha engedetlen, szidni. Sok türelemre lesz szüksége mindkettőjüknek…

Ami a felugrálást illeti, ez könnyebb ügy: amikor készül felugrani, a fejére tett kézzel megakadályozhatja ezt, rá kell szólni, esetleg egy újsággal még némi nyomatékot is adhatunk kívánságunknak. A következetesség meghozza majd gyümölcsét.

Szeretettel üdvözli:
Szücs Gábor