Bánjunk csínján a szeretet szóval

Kölcsei Tamás, Budapest.
Napjaink önzéssel, pénzéhséggel átitatott, rideg, mondhatni öldöklő világában mind jobban vágyunk a legnagyobb emberi kincsre, a szeretetre. Igaz, ezt a szót gyakran szinte frázisjelleggel halljuk.

A tv műsorvezetője a közönséget és a nézők milliós tömegét „szeretettel” üdvözli, a bevásárlóközpontok szintén szeretettel köszöntik a betérőket – miként az InterCityn utazókat a hangosbemondón keresztül, s az érkező idegent is a település elejére kitett táblán. Mindezeket a szeretet szó melegével átitatott üdvözléseket senki nem veszi komolyan, s már-már azt hiányolhatnánk, hogy a rendőrség, az adóhivatal miért nem szeretettel szóval köszönti a betérőket vagy a rendelőintézet – a valóban szeretetteljes bánásmódra vágyó – betegeket. A világon talán csak egyetlen ember szájából hangzana IGAZUL a szeretet szó, ha köztünk élne: Krisztustól… Mert a szeretetet ki is kell érdemelni. Frázisjelleggel nem lehet mindenki felé – szavakkal – árasztani, annak a szív mélyéből kellene jönnie. S ha már a szív szónál tartunk, logikus volna az elcsépelt „szeretet” szó helyett az őszintén hangzó SZÍVBŐL KÖSZÖNTÖM kifejezést használni. Miként a német (herzlich willkommen), az angol (hearty welcome), az orosz (szerdecsno) nyelvekben a köszöntéshez nem a „szeretettel”, hanem a „szív” szóból származó üdvözlési formát használják. Nem kellene nekünk is ezt követni?

A szeretet szóval bánjunk tehát csínján, ne engedjük ezt a legnagyobb értéket rejtő kincset elkoptatni, lejáratni. Tartogassuk arra a ritka alkalomra, amikor a szívünket valóban átmelegíti a szeretet magasztos érzése. Ha akkor mondjuk, el is hiszik nekünk.