Könyvpiaci kesergés 20 évvel ezelőtt - merre változott a helyzet?

1955.
Megkezdődött a küzdelem a megyei és a járási bajnokságban is, ám sok vidéki kiscsapat még edzővel sem rendelkezik. Nekik kíván segíteni néhány jó tanáccsal a magyar válogatott edzője, Mándi Gyula. „Ahhoz, hogy egy csapat indulhasson a bajnokságon, kell egy pálya, legalább három labda és tizenegy játékos. Ha ezek megvannak, heti két edzést kell tartani: kedden és csütörtökön. A legfontosabb: a labdarúgás nem öncél, hanem eszköz arra, hogy becsületes, munkájukat szerető, egészséges fiatalokat neveljünk a hazának. Aki lelkiismeretesen akar dolgozni és sportolni, annak kötelessége, hogy sportszerűen éljen.”

1965.
Nicolae Ceau?escut választották a Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárává, a múlt pénteken elhunyt Gheorghiu-Dej utódjaként. Ceau?escu az Olt megyei Scornice?ti faluban született 1918. január 26-án. Eddig a párt központi bizottságának titkáraként, a politikai bizottság tagjaként dolgozott.

1975.
Egy hete fejezte be munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa. A közvélemény azt várta, hogy a kongresszus mondja ki: szabályozni kell a személyi tulajdont. Mert az életszínvonal emelkedésének vannak szemet szúró jelenségei: a hivalkodó, fényűző ingatlanok, a már nem is kispolgári, hanem arisztokratikus megnyilvánulások. A kongresszus szerint a személyi tulajdon csak a társadalom számára hasznos munkából származhat, mértéke pedig a család és az egyén szükségleteit kell kielégítse, s nem sértheti a közérdeket és a szocialista elveket.

1985.
Az országban 110 termelőszövetkezeti üdülő működik összesen 350 szobával. A közel egymilliós téesztagsághoz mérten ez a szobaszám csak csepp a tengerben. A szakszervezetek és a vállalatok már az államosításkor kaptak kastélyokat, szállodákat, panziókat, vagyis az össznépi tulajdonra támaszkodva indíthatták szociális programjukat. Mire a téeszek „észbe kaptak”, ezek már elfogytak, mindent építeni vagy vásárolni kellett. Ám ezeket a pénzügy vagyontárgynak tekinti és keményen adóztatja, miközben a szakszervezetek évente 600 milliós támogatást kapnak üdültetésre.

1995.
A könyv mára utolérhetetlen luxuscikk lett sok száz forintos áraival, cifra, rikító fedőlapjaival; szex, pornó, politikai izgalom, hajmeresztő áltudomány. Hatszáz könyvesbolt volt Budapesten, már csak kettőszáz van. A kiskeresetű értelmiségiek és szakmunkások életéhez hozzá tartozott havonta legalább egy könyv – most évszámra semmi.
(Fehér Klára író, újságíró)

2005.
Március 28-án, 85 éves korában, a kaposvári kórházban elhunyt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 4. elnöke. Mezőgazdasági technikumot végzett agrárszakember, 1948–1960 között a barcsi téesz elnöke. Eredményeit 1956-ban Kossuth- díjjal ismerték el. 1960–67 között mezőgazdasági miniszter. 1967. április 14-én lett az Elnöki Tanács elnöke, amelynek élén több mint 20 éven át, 1987. június 25-ig állt. A rendszerváltáskor minden funkcióját feladta, a 182 ajándéktárgyat, amelyeket hivatalos elnöki útjai során kapott, a kaposvári múzeumnak ajándékozta, könyveit egy barcsi iskola könyvtára részére ajánlotta fel, s végleg Barcsra települt. Interjút soha többé senkinek nem adott.