Sokan gombának nézik, de a kezelés hatástalan - Láthatatlan túlélők

Szinte nincs növény, amelyet ne károsítana valamilyen speciális atka. Például a körtegubacsatka jelenlétéről a leveleken látható egy-két milliméteres, barnás-vöröses kitüremkedések árulkodnak, ezek környékén a levél lemeze meggyűrődik.

A legtöbb kertész első ránézésre mindezt gombás támadásnak véli, így ez ellen használ valamilyen szert, majd megdöbbenve tapasztalja, hogy a kezelés hatástalan. Hasonló képet mutat a diófaleveleken – főként az erek mentén – kialakuló barnás pöttyök sora, de ez sem gomba, hanem a dió nemezes gubacsatkájának kártétele. Az elváltozás tehát nem maga az atka, hanem a kártétele során kialakuló növényi képlet, melynek feladata, hogy benne az atkák biztonságban meghúzódhassanak és károsíthassanak. Így permetezni sem lehet ellenük bármivel: csak a felszívódó atkaölők érnek valamit, a kontaktszerek nem jutnak e gubacsok belsejébe.

Az atkák a pókok rokonai, így nem meglepő, hogy a nyolclábú takácsatkafélék fonalakat szőnek. A szövőatkák (képünkön) számos növényen előfordulhatnak – a Szabad Föld kertjében például tavaly ősszel a telelésre lakásba bevitt leanderpalántákon jelentek meg nagy számban, s mire észrevettem, a növénykék többsége elpusztult.

Az alig milliméteres, az átvilágító fényben sárgásbarna atkák százszámra nyüzsögtek a fonadékban, és a leveleket szívogatva kisebb, majd nagyobb elhalt foltokat okoztak. Ilyen atkák többfelé is megjelenhetnek: az uborkán, a dísznövényen, a gyümölcsfákon. Jelenlétükre utal a néhány centis nagyságot elérő fonálháló, amivel az a baj, hogy a legtöbben azt hisszük, valóban pókivadékokról van szó, így nem is törődünk velük. A takácsatkák ellen atkaölőkkel védekezhetünk.

A szőlőkön az atka károsításának képe a törpenövés: míg az egészséges, májusban kifakadó hajtás szinte szemlátomást növekszik és a levelei nagyok, addig a fertőzött rész hetek után is csak torz, törpe leveleket, rövid szárrészeket hoz. Gyümölcsfákon is találkozhatunk efféle gyűrődött leveleket hordozó, alig növő hajtásokkal. Ezeket levélatkák okozzák, melyek már a rügyekben megkezdik károsításukat, aztán azok kifakadása után folytatják tevékenységüket.

Az atkák elleni védekezés nehéz. A szerek többsége nem hat az atkák minden alakjára, tehát a petére, a lárvára és a kifejlett állatra. Ezért többszöri kezelésre és a szer pontos megválasztására van szükség. Csakhogy a hétköznapi kertész képtelen eldönteni, mikor milyen atkaalakkal akadt dolga. Ezért érdemes a szakirodalmat is bújni, hogy tudjuk, melyik évszakban körülbelül milyen atkaalakkal számolhatunk az adott növényi kultúrában.

Ám néhány általános szabályt mindenkor be kell tartanunk: az atkák ellen a lehető legapróbb permetszercseppeket kell kijuttatnunk, tapadást fokozó szereket szükséges alkalmazni, s nem szabad takarékoskodni a lével, azaz szinte lemosó permetezést kell végrehajtani.

A tavaszi lemosó permetezést sose hagyjuk ki, ugyanis az áttelelő levél- és takácsatkákat a rügyek pikkelylevelei között és alatt találjuk. Ha megfelelő olajos készítménnyel és atkaölővel lemosózunk, szinte biztos, hogy nagy számban gyérítjük a tavasszal károsító atkákat.