Vége a viszálynak - A vérontás után eldől Ukrajna sorsa

Az amerikai elnök tavaly még arról beszélt, hogy az első és a második világháború rémképét idézi fel, ha általános közönnyel viseltetnek a Krím annektálása iránt. Szocsiban viszont Kerry lényegében azt jelezte: enyhülhetnek a szankciók, ha Oroszország megelégszik eddigi szerzeményével, a Krímmel. Sokat elárul az Európai Unió külpolitikai súlytalanságáról az, hogy Kerry egy személyben nemcsak az Egyesült Államok, de az unió Oroszországot sújtó gazdasági szankcióinak esetleges visszavonásáról beszélt abban az esetben, ha a minszki megállapodást betartják.

Washington feláldozza Ukrajnát fontosabb globális célokért? Úgy tűnik, a Krím bekebelezése – az alig egy évvel ezelőtti maláj gép lelövésével egyetemben – jól megfontolt gazdasági érdekek mentén merül feledésbe, ennek pedig akár az is az üzenete lehet, hogy Putyin viheti, amit akar. Az orosz érdekek elég nyilvánvalóak. Putyin véget akar vetni országa elszigetelésének, hiszen ezek akadályozzák azoknak  a beruházásoknak a megvalósítását, amelyektől az eddigi növekedés fenntartását remélte. Ilyen a nyugati tőkét és elsősorban technoló giát igénylő tengeri gázmezők és a palagázforrások kiaknázása. Az ukrán frontról most nem érkeznek újabb harcokról hírek, ez pedig jó érv lehet július végén, amikor az EU dönt a szankciók meghosszabbításának ügyében.

Ukrán politikusok közül sokan úgy vélik, Oroszország, az Egyesült Államok és az Európai Unió már eldöntötte, hogy föderalizálja Ukrajnát, azaz a donyecki és luganszki szeparatisták ha nem is önálló államot, de széles jogköröket kapnak Ukrajnán belül. „Az ukrán–orosz háború jelentősége most még  mindig marginális – mondta Deák András, az MTA KRTKA Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa.

Ukrajna valójában nem értékelődött fel a Nyugat szemében, sőt. „Az a fogadókészség, szimpátia, ami a 2004-es narancsos forradalom után megvolt, most sokkal gyengébb.”