Az én képernyőm: Nincs mit nézni

Az ATV úgy adja el, hogy vadonatúj évad, de pontosan tíz évvel ezelőtt forgatták. Ám mivel a korábbi adásokat nem láttam, ez most igazán élvezetes. Minden színész – Martin Sheennel az élen – nagyon jó, mindig jön valami váratlan fordulat. Annak idején az igazi Fehér Ház igazi dolgozói morgolódtak egy picit, hogy megközelítőleg sem ilyen érdekes az életük, de aztán ők is megszerették a sorozatot. Politika, intrika, hatalmi harc, érdekek ellentéte – mindez vélhetően hasonló az életben is, az azóta eltelt tíz év múltán még inkább, hiszen a nemzetközi helyzet csak fokozódik… Azért valami szembetűnik kedvelt sorozatomban az első időkhöz képest. Eleinte szélsőségesen liberális szemlélet uralkodott, csupa jó fej demokratával és gonosz, korlátolt republikánussal. Mára ez kiegyensúlyozottabb, az elnök is középre tolódott, s már néha feltűnik egy-egy emberformájú republikánus is. Ez bizony jót tett a sorozatnak. De a szereplők, az elnök stábja továbbra is agyondolgozza magát, egyiküknek sincs normális magánélete, frusztráltak, magányosak – hát igen, kellett nekik a Fehér Ház… A humoruk viszont a régi.

Ők tehát szórakoztatóan rosszkedvűek, azonban az RTL Klub II. Szelfi című videonaplóját nézve az élettől is elmegy az ember kedve. Velem lehet a baj, mert különben elég jó a fogadtatása. Valóban, a minden hétköznap este futó sorozat jóval színvonalasabb, mint a megszokott valóságshow-k, de csak azért, mert sokkal őszintébb – vagy legalábbis annak tűnik. Inkább az a bajom, hogy – Puzsér Róbert kivételével – nem vagy alig ismerem ezeket a celebeket. Ada vagy Völgyesi Gabi arca legalább dereng, de a másik két lányt meg a drogos fiút korábban soha nem láttam. Pedig az egyik lányra azt mondják, hogy az RTL Klub sztárja – no, de azt mindenkire mondják, aki három percnél többet szerepel a képernyőn. Ilyenformán nem igazán érdekelnek a problémáik sem, bár azok elég életszagúak: elhagyott fiatalasszony, agyonstrapált értelmiségi anya, aki nem tud a saját művészetével foglalkozni, fiait egyedül nevelő édesanya, drogról leszokni akaró fiú és ilyesmik. Mindenki nyúzott, kedvetlen, csak úgy árad a depresszió – legalábbis, amikor én odakapcsoltam. S közben megpróbálják igazi valóságshow-elemekkel felturbózni, mintha a csatorna nem tudná eldönteni, melyik nézőrétegnek is szánja ezt a műsort. Puzsér pedig csalódás, mert ez az amúgy művelt, jó tollú, gondolkodó értelmiségi örökké ostorozza a kereskedelmi médiát, miközben maga is a résztvevője. Alighanem komédiási hajlamától indíttatva könnyezik, hisztizik, ordibál a bíróságon ősellenségével, Hajdú Péterrel perben-haragban.

Úgyhogy Szelfi csak módjával, néha a Gyilkos elmék új epizódja, de Lenke nénire és Taki bácsira még nem vetemedtem. Legalábbis eddig…

Ha visszagondolok az elmúlt napokra, egyetlen friss műsor tetszett: Sarolta keresztelője. S itt hívnám fel a tévés kollégák figyelmét: a magyar nyelvhelyesség szerint a királyi családok főbb tagjait utónevük magyarosított változatával kell említeni. Tehát nem Charles, hanem Károly; nem Charlotte, ahogy mostanában gyakran elhangzik, hanem Sarolta; nem Georges, hanem György. Ez utóbbi herceg, akár Georges, akár György, mindenképpen zabálnivaló.