Eltűnt a patina - de nem sírunk érte

A röplabdát anno szolid árnyalattal megszínezte a politika. Hazánkba a II. világháború alatt a szovjet katonák hozták be, mivel náluk felkapott és sikerre ítélt sportágnak számított. Sztálin azt mondta: „Az lesz a kommunizmus, amikor kolhozista lányok röplabdáznak a Pamír csúcsán.” Bizarr kép, de hát szabad volt ezek után nem szeretni a röplabdát?

Nálunk 1947-ben alakult meg a szövetség, s ettől kezdve a röplabdapálya a szakszervezeti üdülők elmaradhatatlan tartozéka lett, de még a rendőrőrsök udvarán is háló fölött ütögették a labdát dübörgő vászonszárú csizmájukban a pihenőben lévő egyenruhások.

Női válogatottunk a montreali és a moszkvai olimpián is a negyedik helyen végzett, de a férfiak is értek el remek sikereket.

Aztán mintha eltűnt volna e szép sportág – most pedig mintha újraéledezne. A női válogatott élvezetes meccsen kétszer is megverte a görögöket, második győzelmünket hangos tetszésnyilvánítással fogadta a nagyszámú szombathelyi közönség. Ezzel az Európa Liga döntőjébe jutottunk, de ott leszünk a kontinensbajnokságon is. Ezt pedig kevés sportágunk mondhatja el magáról.

A szerethető röplabdáról meg időközben szerencsére lekopott a „politikai patina”…