Ingáznak a szakik

Az idei nyári szezonban ezért a vendégfogadók tulajdonosai az ország másik feléről, főként a szegény keleti régiókból alkalmaztak dolgozókat. S már nemcsak a vendéglátás és építőipar küszködik a térségben munkaerőhiánnyal; nincs elég gépjárművezető, bolti eladó, és számos szolgáltatás alkalmazottai is a „sógoroknál” keresik meg napi ingázással a napi betevőjüket. Amely nem is olyan kevés. Sem az ingázás, sem a fizetség. Idén márciustól ugyanis az osztrákok az ágfalvi kishatárátkelőnél a kora reggeli és délutáni órákban korlátozták a ki-bejárkálást a nagy zsúfoltság miatt. Így az ingázók többsége naponta akár tíz kilométernél is hosszabb kerülőutakon közlekedik határon túli munkája megkezdése előtt és után. De így is megéri nekik! Mert a napi betevő, mármint a kinti munkabérük is majd’ három- vagy négyszerese az itthoninak. Ma vannak olyanok, akik naponta Miskolcról ingáznak Budapestre. S mindezt nem a bérkülönbség miatt teszik, hanem azért, mert a borsodi megyeszékhelyen nincs a végzettségüknek megfelelő állás.