Kísérő nélkül a veszélyes úton! Elengedett kézzel

A nyolc év körüli kisfiú az egyik nevelővel tollasozik a menekült gyermekeknek otthont adó épület tövében. Fürgén szalad a labda után, nevetve üti vissza. Ha elvéti, dacos elszántsággal próbálja újra meg újra. Ő a legfiatalabb az itt lakók között, pár napja hozta be az idegenrendészet autója az országút széléről. Két hete jártunk a fóti Károlyi István Gyermekközpont kísérő nélküli kiskorúak gyermekotthonában, ahol a kisfiún kívül mindössze öt-hat gyerekkel találkoztunk, ránézésre 16-17 év körüli kamaszokkal.

A nyári hónapokban 10 és 320 fő között ingadozott a létszám – tudjuk meg az intézmény igazgatójától, Kádas Istvántól, aki arra számított, hogy szeptember 15-e, a migrációval kapcsolatos új jogszabályok életbe lépése után megsokasodik majd a létszám. Bár azóta mind a 34 férőhely foglalt a barátságosan berendezett szobákban, rendkívüli helyzetről nem tud beszámolni.

A menekültáradatban csak az év első nyolc hónapjában több mint 8400 gyermek érkezett az országba, sokan felnőtt felügyelete nélkül. A háborús övezetekből érkezettek közül némelyek a menekülésük előtt vagy közben veszítették el szüleiket, hozzátartozóikat. 95 százalékuk 14 és 18 év közötti, a többiek 14 év alatti kisgyerekek.

A veszélyes útra szinte kizárólag fiúk vállalkoztak. 90 százalékuk Afganisztánból, 4 százalékuk Szíriából érkezett, de akadt köztük koszovói, szomáliai, pakisztáni, egyiptomi, iraki, iráni és szerb is. A kísérő nélküli kiskorúaknak otthont adó épületet most 29 afgán fiú lakja, a nemzetek palettáját szír, szerb, pakisztáni és iraki gyerekek színesítik, s ritka kivételként most egy lány is van a csapatban.

Fóton napi ötszöri étkezést, tiszta ruhát kapnak, s egy imatermet is kialakítottak számukra. Aki itt maradna, menedéket kérhet, nyelvet tanulhat, iskolába járhat. De ezzel a lehetőséggel kevesen élnek, a többségnek esze ágában sincs maradni – árulja el az igazgató, s hozzáteszi: rengeteg trauma érte őket az úton, rettenetesen fáradtak.

Nyugodtak, szófogadóak, nincs rájuk panasz, ám a legtöbben, miután megérkeznek az otthonba és kipihenik magukat, pár nap után már állnak is tovább nyugat felé. A további terveik? Munkát találni, pénzt keresni, annyit, amennyiből fenntartják magukat, s amiből jut az otthon maradottaknak is. Többségük írni, olvasni sem tud.

Mi vár rájuk útközben, hol lesz számukra a végállomás? A kérdésekre ma nincs válasz. A bogárszemű nyolcéves is csak a játékra figyel. A labda a felnőtteknél pattog tovább…