Óvakodj a szépasszonytól! - Ma is élő babonák

Különös ügyben indított nyomozást nemrég a Vásárosnaményi Rendőrkapitányság. Bement hozzájuk egy beregi asszony, hogy megzsarolta őt egy tiszaháti ember: ötvenezer forintot kért tőle, hogy levegye róla a rontást. Szegény rendőrök se köpni, se nyelni nem tudtak, de miután a zsarolás bűntény, el kellett indítaniuk a vizsgálatot. Tart is a mai napig, de eredmény még nincs, ami nem csoda, hiszen hogyan lehet bizonyítani, hogy valakin rontás van, vagy azt, hogy már levették róla? 

A rontás egyidős az emberiséggel, az irodalma is könyvtárnyi. Hogy aztán ki mit hisz el a régi és mai iratokban rögzítettekből – egyéne válogatja. A hozzáértők szerint rontani sokféleképpen lehet, akár nézéssel vagy túlzott dicsérgetéssel is. Kezdetektől fogva leginkább a boszorkányokat okolták ezért, de rontó hatalmat tulajdonítottak az úgynevezett szépasszonyoknak, a tudós kocsisnak, a veszett orvosnak és a bábának is. A szépasszonyok a tündér és a boszorkány különös keverékei, akik általában csapatosan járnak, éjjel a pázsiton mulatoznak, s a közéjük tévedő földi halandót halálra táncoltatják. A veszett orvos képes meggyógyítani az állatra, emberre egyaránt életveszélyes veszettséget, de ha felbosszantják vagy megbízzák, veszetté is tehet egész falkákat, csordákat. Rontást vinni emberre és állatra is lehet. Tehát ha a szerelmesek elhidegülnek egymástól, vagy balul ütnek ki a házi munkák, netán nem sikerülnek az üzleti vállalkozásaink, akkor feltétlenül rontásra kell gyanakodnunk. Ugyanez érvényes abban az esetben is, amikor hirtelen, minden ok nélkül megbetegszik a jószág vagy elapad a teje. 

A rontást – nevezhetjük átoknak is – a világ minden táján ismerik, és sokszor elképesztő találékonysággal védekeznek ellene. A szóbeszéd szerint például pár éve egy amerikai autókereskedő elintézte az adóhivatalnál, hogy a Haitira tett utazását, mellé egy vudubaba és néhány koporsószög árát költségként elszámolhassa. Ugyanis ezekkel küldetett válaszrontást üzleti ellenfelére, aki miatt szerinte befuccsolt a boltja. 

A rontás ezerféle módon fenyeget, de akkor sem kell a Dunának menni, ha közvetlen közelről érezzük a veszélyt: lehet ellene védekezni. Ez történhet zajkeltéssel, füstöléssel, fürdéssel, de még köpéssel is. A Tiszaháton például a régi öregek jelképesen mind a mai napig megköpködik az újszülött gyermeket, de a kiscsikót, a borjút, a malacokat is, hogy megóvják őket az ártó szellemektől – akiket ki lehet zárni a házból, ha például fokhagymát teszünk a küszöb alá, vagy seprűt támasztunk az ajtónak. Ha pedig már itt a baj, el kell agyabugyálni a rontó állatalakját – reggelre helyreáll a rend. Legfeljebb a szomszédasszony vagy a szomszédember fog sántítani egy kicsit.