'Az én apám tanácselnök'...'Az én apukám mindenről tud'

1945. 
A mezőgazdaság talpraállítása érdekében a
Magyar Kommunista Párt javasolja a földreform
gyors befejezését, a kiosztott 4 millió hold földnek
a 600 000 új birtokos telekkönyvi tulajdonába való átírását,
hogy helyreálljon a termelő munkához szükséges
tulajdonbiztonság. A svábok kitelepítésének azonnali
megkezdését és a sváb földekre magyar földmívesek
telepítését. A megmaradt ló- és igásállomány igazságosabb
elosztásának állami beavatkozással történő előmozdítását,
a felosztott nagybirtok gépi és egyéb felszerelésének
okszerű kihasználására az új birtokosok szövetkezetbe
tömörítését.

1955. 
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa
új államkölcsönt bocsát ki: a Hatodik Békekölcsönt.
A jegyzés első napján, a debreceni Petőfi
téeszben Tollas Sándorné elsőként jegyzett 3000 forintot.
„Amikor 1949-ben az első kölcsönt jegyeztük,
bizony elég szegények voltunk. Nem is tudtunk többet
jegyezni, mint 300 forintot. Most annak az összegnek
a tízszeresét is könnyedén kifizettük. Az idén már
eddig 25 ezer forintban kaptunk pénzt a téeszből, hát
még amit zárszámadáskor kapunk! Bezzeg most nincsenek
anyagi gondjaink!”

1965. 
Az én apám tanácselnök. Négy éve választották
meg a község élére. A tanácselnöknek
tudnia kell, hogy mi történik a faluban. Az én apukám
mindenről tud. Kimegy a mezőre és megnézi, hogy az
emberek mit csinálnak. Van egy Trabantunk, amivel
vasárnaponként kirándulni szoktunk. De sokszor nem
megyünk sehová, mert az apu fáradt, álmos, hétköznap
reggel korán kel és késő este fekszik. Ezért én nem leszek
tanácselnök, inkább tanító, mert a tanítónak nem kell
pihennie vasárnap, és ha van autója, akkor mehet kirándulni.
(Horváth István, Karkó, V. oszt. tan.)

1975. 
Ritka történetet hallottunk. Valaki dolgoztatott
egy kisiparossal, de amikor megkapta a
számlát, elfelejtette feladni a pénzt. Eltelt két hét, jött
a felszólító levél. Emberünknek eszébe jutott tartozása,
félve nyitotta ki a borítékot, amiben azonban csak
egy számlamásolat és egy szál lepréselt nefelejcsvirág
volt. Mondani sem kell: a feledékeny még aznap postára
adta a tartozását…

1985. 
Szerkesztőségünk vendége volt Horváth Ede, a
Rába vezérigazgatója. „Feketén-fehéren tudomásul
kell venni, hogy a piacot a kereslet és a kínálat
határozza meg. Ki kell mondani, hogy mi, magyarok
nem tudunk okosan kereskedni: ott akarunk mozdonyt
eladni, ahová cipőt kellene vinnünk. Hogy negyven év
után is még mindig az állam tartja el a vállalatok egy
részét és nem a vállalatok az államot? Van orvosság!
Minden vállalat hathavonta hozza nyilvánosságra a
mérlegét, azonnal kiderülne, hol vannak a feneketlen
kutak, hol nézik az államot fejőstehénnek.”

1995.  
A polgárt már az is elárulja, hogy lép be a
szobába. A polgár magabiztos. Egy átlag magyar
viszont bocsánatot kér, hogy él. Ezt nevelte bele a
Kádár-rendszer. Amerikában vagy Olaszországban úgy
nőnek fel a gyerekek, hogy sugárzik róluk: én győztes
vagyok! Kecskeméten most iskolás gyerekeknek tesszük
fel a kérdést: ki vagy te? Milyen jogaid és kötelességeid
vannak, a nehézségeidet hogyan oldod meg? Én hiszek
az öntudatra való nevelésben!
(Zwack Péter)

2005. 
Egy hete számíthatnak fel szervizdíjat, hivatalos
nevén felszolgálási díjat a vendéglőkben.
A Magyar Közlönyben megjelent miniszteri rendelet
szerint a – korábban tiltott – díj mértéke a számla végösszegének
legfeljebb 15 százaléka lehet. A vendéglősök
ipartestülete szerint a felszolgálási díjat a vendéglők
95-96 százalékában egyelőre biztosan nem vezetik be;
az új lehetőséggel elsősorban a topvendéglők és a szállodai
éttermek élnek majd.