Még mindig Fridi

Ez mind ő, az ellentmondások embere. Többször volt már a csúcson, aztán akár évekre is eltűnik, majd újra felépíti önmagát. Tud kiváló és gyalázatosan rossz műsort is csinálni. És 57 évesen még mindig ő a legjobb. Friderikusz Sándor. Most egyszerre két műsora is megy két különböző csatornán: az egyik az ATV-n a hét három estéjén, a másik a TV2-n vasárnap esténként. (Ez utóbbi producere Hajdú, az egyes rossz vendégválasztásokért őt gondolom felelősnek.)

Az ATV-s beszélgetéseket szinte mindig érdemes meghallgatni. Színes a vendégek palettája. Néha becsúszik egy-egy politikai vagy közéleti szereplő is, ami nem tesz jót Fridinek, mert agresszívvá válik. Mint például amikor felelősségre vonta Kertész Imrét, amiért elfogadta a legmagasabb állami kitüntetést. Persze, joga volt ezen a tényleg meglepő tényen kiakadni, de ahhoz már nem, hogy valósággal kiabáljon az idős, beteg íróval. Ezzel bizony alapos szereptévesztésbe esett.

Legkellemesebbek a művészekkel való beszélgetései, néha egészen mélyen szántva, máskor üdítően csevegve. Élvezetesek a színházi bemutatókkal kapcsolatos meghívások, ahol vidám beszólásokkal, poénkodással oldja a komoly témákat is. De mindig érezhető a felkészültség, a hozzáértés. Egy „baj” van: ha ő így feldob egy darabot, arra aztán hónapokig nem lehet jegyet kapni, olyan nagy kedvet csinál hozzá.

Akik szeretik populárisabb énjét, örömüket lelhetik a TV2-n futó, Összezárva Friderikusszal című műsorban, ahol a vendégeivel 24 órát tölt el. Ez változóan sikerül. Elég nagy tévedés volt Gesztesi Károllyal, majd Ördög Nórával kezdeni. Hiszen mi az, amit még nem tudunk róluk a bulvárlapok jóvoltából? Az előbbi láthatóan nem nyerte el Fridi rokonszenvét, az utóbbi meg egyáltalán nem volt érdekes. Az iszákos színész és a szép műsorvezetőnő után jött az öregedést elfogadni nem tudó idős díva és a furcsa egyéniségű valóságshow-hős. Egyik sem volt sem őszinte, sem spontán. Aztán járt még nála a volt miniszterelnök, aki maga sem nélkülözi a show-hoz szükséges adottságokat. Itt most megette reggelire Sándort, teljesen átvette az irányítást, arról beszélt, amiről ő akart.

A műsorvezető a való világos Alekoszt meglehetősen lekezelte, és a következővel, Majoros Péterrel, azaz Majkával is így tett volna, de az ózdi vagány nem hagyta magát, derekasan állta a sarat. Erre Friderikusz is kizökkent álmos unottságából és felpezsdült a műsor. Nem véletlenül lett ez az előző széria legjobb darabja. És persze az orgonista Varnus Xavér is egyenrangú partner volt, mert pontosan ugyanaz a karakter, mint Fridi. Öntelt, hiú, szeszélyes, ugyanakkor nagyon művelt, okos és persze nagyszerű művész.

Az egész sorozat legjobb darabja vitán felül a Tóth Gabival eltöltött nap volt. Itt érvényesültek Friderikusz legjobb riporteri képességei. Úgy kérdezett, úgy bánt vele, hogy a fiatal énekesnő egyszer csak igaz valójában állt előttünk. Megértettük, hogy az excentrikus öltözködés, tetoválás, viháncolás, hangoskodás csupán az érzékeny, riadt vidéki kislány védekezése. Gabi tizenhét évesen került be a zeneipar kegyetlen bozótharcaiba, de talpon maradt, sőt egyre sikeresebb és tehetségesebb – ez már valami. Friderikusz látható szeretettel segítette, hogy valódi személyisége kibontakozhasson.

Legutóbb pedig Oláh Ibolya volt a vendége, ez a nagy tehetségű, öntörvényű énekesnő, aki viszont nem is akar a show-biznisz része lenni. Kezdetben sokan nyújtottak neki segítő kezet, biztatást, ám nem tudott és nem is akart élni vele. De hogyan is lehetne hibáztatni valakit, aki, míg fel nem nőtt, tizenöt intézetben és négy nevelőszülőnél fordult meg? S hát, ha valaki nő, cigány, vállaltan leszbikus és még nehéz természetű is – nem vár rá könnyű sors.

Úgy tűnik, Friderikusz a nőkkel jobban szót ért ebben a műsorban. A kulcs mindenképpen a vendégek kiválasztása. Hogy ne legyenek leharcolt celebek, de azért mindenki ismerje őket és elég érdekesnek találja. S ha kell, meg tudjanak küzdeni Friderikusszal.