Csoportunkban mindenki örül a másiknak. Mi is az ellenfeleknek – ők is nekünk

A hazai pálya annyira lejtett, hogy a jugók belátták: a bíró, a svájci Gottfried Dienst esélyt sem ad nekik a győzelemre. Az első mérkőzés 1-1-re végződött, aztán a visszavágón az olaszok győztek 2-0-ra – többek között Riva lesgóljával… Ebben az évben nyerte Dunai Antal az Ezüstcipőt, mint Európa második legjobb gólvágója, az első a portugál Eusebió lett. 
Négy év múlva, 1972-ben, a második Eb-n az első helyekért Németország, Belgium, a Szovjetunió és Magyarország  játszott a gyászos emlékű brüsszeli Heysel stadionban. Csodafutballal nyertek Beckenbauerék, mi „természetesen” kikaptunk 1-0-ra a Szovjetuniótól, majd 1-2-re a belgáktól – de az akkori negyedik hellyel most is kiegyeznénk. Ez volt ugyanis a búcsúnk az európai porondtól.

Jövőre azonban, negyvennégy év után ismét jövünk! Válogatottunk kalandos úton, Norvégia kétszeri legyőzésével, a pótselejtezők útján kijutott a franciaországi kontinensviadalra, ahol immár a korábbi lebonyolítási rendre rá sem lehet ismerni.

Most 24 csapat játszik a bajnoki trófeáért, kereken egy hónapon át, június 10-től július 10-ig. A nyitány Franciaország– Románia, Párizs, Saint Denis stadion, 21 óra. A döntő ugyanitt, július 10-én, 21 órakor.

Szombaton kiderült, hogy Ausztria, Izland és Portugália lesz a három csapat, akikkel megmérkőzünk, méghozzá a következőn sorrendben: június 14-én, 18 órakor, Bordeaux-ban Ausztria–Magyarország, június 18-án, 18 órakor, Marseille-ben Izland–Magyarország, június 22-én, 18 órakor, Lyonban Magyarország–Portugália.

Milyen különös a sors szeszélye: ez az a csoport, ahol mindenki örül a másiknak. Mi is az ellenfeleknek – ők is nekünk. Hogy aztán ebből a nagy közös örömből mi jön ki, az a pályán kiderül. A végén ugyanis csak a két továbbjutó csapat örülhet…