Tyúkok harcias rokona

A tyúkkal áll rokonságban, de teste annál erőteljesebb, izmosabb, a hangja is egészen más: sajátosan gurgulázó. A felnőtt hímek „dísze” a pamacs formájú, fonalas tollakból álló szakáll. „Emberi” vonása, hogy olykor elkapja a harci idegesség: képes arra, hogy saját magát hergelje. A boltokban leginkább a 12-16 hetes korukig hizlalt, 2,5 és 6 kiló közötti vágósúlyú bébi- vagy pecsenyepulykával találkozunk. (A friss pulyka bőre rózsaszínű, az állotté fénytelen, szürke és ráncos.)

A pulykahús finom rostozatú, nagy víztartalmú, ezért könnyen emészthető. (A hím pulykáé rendszerint durvább rostú és szárazabb.) A húst teljes értékű fehérjék alkotják, köztük jelentős az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen esszenciális aminosavak aránya.

Igen gazdag a kedvező hatású telítetlen zsírsavakban is, emellett kalóriaszegény és kevés szénhidrátot tartalmaz, így a diétázók számára is ideális. Ásványi anyagai közül a vas-, kalcium-, kálium- és foszfortartalma emelkedik ki, de A- és B-vitaminjai is jelentősek, köztük a B3, azaz a niacin, ami egy természetes koleszterinszint-szabályozó vegyület. A mája bőséges A- és D-vitamin-forrás. (Napjaink korszerű tartástechnológiájával, illetve a takarmányozással befolyásolható nemcsak a pulykahús zsírtartalma, hanem annak zsírsavösszetétele is.)

Mint a baromfihúsok általában, a pulyka is megőrzi kedvező tulajdonságait a sütés, főzés, párolás során. Sütés közben jelentős mennyiségű vizet veszít, így tápanyagtartalma koncentrálódik. Emiatt túlságosan száraznak is érezhetjük, amin tűzdeléssel segíthetünk. Zsírszalonnával spékelve persze a rossz koleszterinünknek kedvezünk, de a baconos, aszalt gyümölcsös vagy fokhagymás tűzdeléssel megőrizzük a hús értékét.

Pulykát ritkán sütünk egészben, de a karácsony kivételt képezhet. Jó tudni, hogy az 5-6 kilós jószág sütése – 230 fokon, a gázsütő 8-as fokozatán – lefedés nélkül általában 3 vagy 3 és ¾ órát igényel, de ha fóliába csomagolva sütjük, fél vagy akár háromegyed órát is megtakaríthatunk.

PULYKANAP. A hagyomány szerint az 1621-ben az Újvilágba érkező telepesek első vadászzsákmányainak egyike az ott őshonos vadpulyka volt, amit este megsütöttek és hálaadás keretében elfogyasztottak. E jeles eseményre emlékezve az Amerikai Egyesült Államokban ma elképzelhetetlen egy hálaadásnapi vacsora sült pulyka nélkül. Ez a szárnyas olyannyira egybeforrt a karácsonyi időszak kezdetét is jelző, kiemelten fontos nemzeti ünneppel, hogy a hálaadást ma már gyakran egyszerűen csak „pulykanapnak” nevezik.