Jogi esetek: Saját kapu fizetős strandra

Az önkormányzati tulajdon időszakában a legrövidebb úton, saját kapujukon keresztül mehettek le a tópartra, egészen addig, amíg a strand fizetős nem lett.

A tulajdonosok azzal érveltek, hogy évtizedeken keresztül használták abban a tudatban a part menti telket, hogy ez nekik jár, miután gyakorlatilag tőlük vették el a partot. Ezért sikeresen elbirtokolták a part megközelítésének telki szolgalmát, és azt bejegyeztették az ingatlan-nyilvántartásba. Az önkormányzat pedig tűrni köteles, hogy ők a saját kapujukon, ingyen járjanak ki a strandra.

A dologból per lett. Az önkormányzat azzal érvelt, hogy a tulajdonosok birtoklása nem volt szakadatlan, mert csak nyáron jártak a partra, ilyen módon az elbirtoklás nem jött létre, hiszen annak fontos feltétele az, hogy a szolgalmat szakadatlanul igénybe vegyék. A má sik fontos érv az volt, hogy a szabad strandot korábban mindenki ingyenesen használta, ezzel az erővel mindenki mondhatná azt, hogy elbirtokolta a jogot, hogy ingyen járjon a strandra.

A perben szerepe volt annak, hogy a telektulajdonosok saját kiskapuikon keresztül jártak le a partra.

A bíróság azt mondta, hogy ez másfajta használat volt, mint azoké, akik ingyenesen strandolni jártak: ez a szomszédos ingatlanokhoz kapcsolódó jogosultság volt, ami onnan eredt, hogy a köztulajdonba került partszakaszt eredetileg ezekből a telkekből hasították le, méghozzá kártalanítás nélkül. Így ez a jogosultság megfelelt a szolgalom szabályainak. Ezért a bíróság kimondta, hogy a kérdéses telkek tulajdonosai továbbra is ingyen kimehetnek a Balaton-partra a fizetős strandon keresztül, méghozzá saját kapujukon a vadiúj drótkerítésen.