Hol lakik a boldogság?

A felnőtt férfiak 58, a nők 55 százaléka érzi magát általában boldognak – derült ki egy tavalyi KSH-kutatásból. A kisebb településeken nagyobb arányban élnek olyan emberek, akik általában boldognak érzik magukat, pedig a körülményeik rosszabbak a városokban élőknél. Míg a községekben lakók 57, addig a fővárosiak 53 százaléka tartja magát boldognak. Megyénként már jóval nagyobb az eltérés, a nógrádiak csupán 39 százaléka vallotta magát általában boldognak, a Győr-Moson-Sopron megyeiek 71, a Vas megyeieknek pedig 69 százaléka. Az csupán közhely, hogy vidéken egészségesebb az élet, mint a nagyvárosokban. A levegő kétségtelenül jobb, de a sokat emlegetett nyugalom inkább romantikus elképzelés.

Azokon a településeken a legmagasabb a várható élettartam, ahol több mint 50 ezer ember él: férfiaknál 72, nőknél 79 év. Minél kisebb a lélekszám, annál rövidebb életre számíthatnak az emberek – hosszú életre ez alapján ne számítsunk, ugyanis a magyar lakosság csaknem kétharmada 50 ezer fő alatti településen él. A leghosszabb élet a budapestiekre, míg a legrövidebb a Borsod-Abaúj-Zemplén megyeiekre vár.

Nem meglepő, hogy a legszegényebb jövedelmi ötödbe esők 46 százaléka számolt be arról, hogy általában boldog, míg a leggazdagabb jövedelmi ötöd esetén ez az arány 64 százalék. Magyarország és a fejlett uniós országok között város-vidék viszonylatban az a nagy különbség, hogy míg hazánkban ma már inkább a szegényebb rétegek, alacsonyan iskolázottak laknak falvakban, addig Nyugat-Európában a középosztály visszavonuló helyei a vidéki települések.

Vagyis, ami ott választott életmód, nálunk kényszerhelyzet.

Nyugaton egy működő mezőgazdaság tartja ott a vidéki embereket, Magyarországon viszont a családi gazdálkodás veszteséges, a nagybirtokok pedig keveseknek adnak munkát, nagyon kevés pénzért – állítja Ferge Zsuzsa szociológus a vg.hu-n.