Paprikás hús 'rúgott borjúból' - szárazon is el lehetett rágcsálni, mint a cibakot

1946.
Gyönyörű tavaszi napon, virágba borult utcákon ünnepelte Budapest népe a második szabad május elsejét. Alig volt kapu, amelyet ne díszített volna Rákosi, Szakasits elvtárs fényképe, az ablakokban vörös szőnyegek, lobogók. A felvonulás reggel 8 órakor kezdődött, és délután fél négyig szakadatlanul hömpölygött az emberáradat a Hősök tere felé. Az üzemek ötletes jelképekkel vonultak fel. A Szt. István Kórház társzekerén fehér kórházi ágy, rajta egy tábla: „Reakció”. Abban feküdt a reakció, a társzekér hátsó felén pedig egy újabb tábla: „Az operáció sikerült, a beteg meghalt”. Ha nem is halált, de súlyos vereséget jelentett a reakció számára a május 1-jei felvonulás.

1956.
Az élelmiszer-ipari miniszter szabályozta a bor szabadfelvásárlási árát. E szerint a kiváló minőségű fehér-, vörös- vagy piros borért – Maligandfokonként és literenként – 72, 81 vagy 87,5 fillért kell fizetni. A 9 Maligand-fok alatti, egyszer fejtett borokért 18,5–62 fillér között adnak literenként, a kétszer fejtett ilyen borok literéért pedig 19–63,5 fillért fizetnek.

1966.
Nagykőrösön hat téesz működik. Mindegyiküknek jelentős összeg áll rendelkezésükre, hogy hatékonyan segítsék a kulturális életet. A Dózsa téesz például 135 ezer forint készpénzzel támogathatta volna a kultúrát, ezzel szemben alig 12 ezer forintot fordítottak erre a célra, azt is leginkább ételre, italra költötték. Vettek egy marhát is – 4800 forintért – a kulturális alap terhére… A többi téesznél sem jobb a helyzet: a hat szövetkezet összesen 50 ezer forintot fordított egy évben kulturális célokra.

1976.
Nemrégiben 250 fiatal jelentkezett tornatanárnak. Első alkalommal úszásból kellett vizsgát tenniük: vízbe ugrás, majd valamilyen úszásnemben le kell úszni 50 métert. A vizsga szánalmat és derűt ébresztett a szemlélőben. A 18-20 éves fiatalok nem mertek vízbe ugrani, a legtöbben csak belepottyantak a medencébe, aztán valahogy elevickéltek a partig, de volt olyan is, akit az úszómester segített kimászni.

1986.
Harminckét éves férfi vagyok, túl egy szerelmi csalódáson. Az eset legjobban apámat viselte meg, aki már nagyon vágyott egy unokára. Azóta sem hagy békén. A múltkor megkért, hogy vigyem el ivócimborájához, aki beinvitált engem is egy pofa fagyos tokaszalonnára. Az ételt a cimbora lánya hozta be, apám kedvtelve nézte, majd azt mondta, na, ilyen lány kéne neked is, fiam. Később kiderült, a két apa szabályosan megegyezett kettőnkről, s mindketten olyasmikkel szédítettek bennünket, hogy nagyon tetszünk egymásnak. Nem húzom a történetet, végül is mindkettőnket belekényszerítettek a házasságba. Most már három éve élünk együtt, van egy szép kislányunk, boldogok vagyunk. Ugye, hihetetlen?

1996.
Múltkorjában írtak a paprikás húsról. Ennek a receptje nagyon egyszerű. A régi pásztorok egy „rúgott borjú” húsából készítették, a rúgott azt jelenti, hogy az anyja már nem engedte szopni. A húst sós, paprikás lében megfőzték, besűrítették, ezután leszűrték a lét, a húst még apróbb darabokra vágták, kiterítették, megszárították. Menet közben, konyha híján, szárazon is el lehetett rágcsálni, mint a cibakot.

2006.
Megkezdődött a nagy brókerper: a Kulcsár-ügy tárgyalása a Fővárosi Bíróságon. A vádirat 23 milliárd forintos sikkasztásról szól, összesen 22 vádlott van, a ténylegesen okozott kár „csak” 8,3 milliárd forint. Hat tévékamera, húsz újságíró és tizenkét védőügyvéd figyeli az eseményeket, ez utóbbiak valamennyien sztárjaik a szakmájuknak. Vajon mennyibe kerülhetnek a védők? – morfondírozom félhangosan, mire a mellettem ülő kolléga: Pontosan nem tudom. De nyugodt lehetsz, ilyen elit társaság csak akkor vonul fel, ha egy-egy kisebbfajta vagyonra van kilátás. És azt hiszem, van kilátás…