Menő a bakancslista

A film nagy sikere után megállíthatatlan a lajstromok gyártása, naponta bukkannak fel bakancslisták a sajtóban. Mások elvégzik helyettem a keresgélést, az érdekesebbeket ös?- szegyűjtöm – ez milyen kényelmes már! Van bakancslistám hazánk vadregényes erdeiről, legszebb elnéptelenedő falvairól, a legjobb játszóterekről, a Balaton rejtett látnivalóiról, a legkitűnőbb halsütőkről, a férjemnek a legjobb teniszpályákról. Messzi tájakról egyelőre nem írok bakancslistát, az picit már összerántaná a gyomrom. Mert azért szorongok is, hogyan fér bele a nyári szabadságba ez a sok program – az nem lehet, hogy csak úgy, nagy semmittevésben teljenek a napok, hetek. Kell az élmény, a jelenlét, mifene.

Aztán a közösségi portálon szembejött egy újabb bakancslista: mit éljen át a gyerek a nyári szünetben.

Jó anya vagyok? Akkor ez a lista kerül legeslegelőre. Csillagnézés, tábortűz, sátorban alvás, esőben elázás – kezdem olvasni –, na, hál’ istennek, legalább nem kell kimenni az udvarból.

A palackposta kicsit macerásabb dolog, de majd összekötöm a vadregényes vízesések kipipálásával.

A kötélről a folyóba ugrani: ezt majd az apjával. Aztán a százszorszépes mezőn hemperegni is klassz ötlet, kár lenne kihagyni, bár még a helyszínt pontosítani kell. Gyanítom, az okostelefonomon egy okos táblázat segítene, hogy minden flottul menjen. Persze szükséges a B terv is, ha az A például jégeső miatt akadályokba ütközne.

Végül a hetvenhez közeledő anyukámat is megkérdezem, mi szerepel a bakancslistáján, nehogy lemaradjunk valami izgalmasról. – Hogy mi a tervem? – kérdi. – Meg kellene pucolni az ablakokat. Hogy erre miért nem gondoltam…