Kapás van! Vizek tarajos farkasa

A sügérfélék családjának névadó hala, ahová a süllő és a kősüllő is tartozik, ámde jelentősége azokétól elmarad. Nem is horgásszuk célzottan, mivel nem nő nagyra. A 20 dekás példányok már tekintélyesnek számítanak, a kiló fölöttiek pedig egyenesen kapitálisak. (A hazai rekord 1,87 kiló, 1988-ban akadt horogra.)

Tipikus ragadozó alkat: nagy fején hatalmasra nyílik a szája, benne apró sörtefogakkal. Jellegzetessége a taréjszerűen kiemelkedő elülső hátúszó. Pikkelyei erősen a bőrbe nőtt úgynevezett fésűs pikkelyek, amelyektől nehéz megszabadítani. De megéri a fáradságot, mert a húsa szálkamentes, omlós, fehér, a süllőével vetekszik.

A sügér falánk ragadozó, szinte minden mozgó lényt, tárgyat megtámad, ami elé kerül. Rovarok, lárvák, halikrák, kisebb halak egyaránt szerepelnek az étlapján. A fiatal példányok bandában vadásznak bodorkákra, küszökre. Ha egy kishal a közelükbe kerül, vízi farkasok módjára vetik utána magukat, a farokúszóját kezdik harapdálni, így annak esélye sem marad a menekülésre. Agresszivitásukra jellemző, hogy gyakran a saját fajtájuk ivadékát sem kímélik.

A sügért csak tilalmi idő védi (március 1-jétől április 30-ig nem fogható), méretkorlátozás alá nem esik. Horgászható pergetve, könnyű, kicsi twisterrel, woblerrel, de foghatjuk fenekezve is, kishallal vagy halszeletekkel. Nádas szélén, a hínármező mellett úszózva is jók az esélyeink csontival, gilisztával vagy apró hallal felcsalizott horoggal.