Szép gesztus, de nem hiteles - Obama búcsúzóul kiállt a görög nép mellett

A sokat sanyargatott athéniak persze nem várták kitörő lelkesedéssel az elnököt, aki lekéste a maratont. Akadt hithű baloldali kerület, ahol a városrész vezetése tisztán demokratikusan, szavazással döntött úgy, hogy az elnököt kitiltja. Pankrátiban megüzenték, hogy Obama nem teheti be oda a lábát, mondván, a neoliberális gazdaságpolitika démonaként minden rosszról ő (is) tehet! A nyolc éve tartó megszorításokat, a Közel-Kelet szétbombázásával elindított menekültáradatot, a globalizációt és a digitalizációt, mi több, még Donald Trump megválasztását is mind-mind az ő nyakába varrták a szélsőbalos tüntetők. Tegyük hozzá, az időzítés sem volt szerencsés. Érkezését követően két nappal, november 17-én volt a 33. évfordulója az 1973-as véres diáklázadásnak, amely végül megbuktatta azt a puccsal hatalomra került jobboldali katonai vezetést, amelyet támogatott az akkori amerikai kormány. Így érthetőbb, hogy az elnöki autókonvoj nem a demokrácia születésének legendás helye, a Pnyx-domb lábánál parkolt le – a francia nagykövetség előtti tüntetés biztonsági kockázatot jelentett, hiába az elnök biztonsága felett őrködő 500 CIA-ügynök és 3000 görög rendőr –, hanem egy alapítvány kulturális központja előtt.

Pedig Obama virággal érkezett a görög fővárosba, nem karóval, a nagy elődök gesztusaitól kísértve politikai hagyatéknak szánta külföldön mondott utolsó nyilvános beszédét. Szándéka szerint J. F. Kennedy híressé vált 1963-as, a berliniek melletti kiállása – „Ich bin ein Berliner”, „Egy berlini vagyok” – köszönt volna vissza az elnöki hagyomány folytatásával.

A tisztjéről leköszönő elnök athéni beszédében még egyszer, utoljára felhívta Görögország hitelezőinek figyelmét – a Nemzetközi Valutaalap ajánlására hivatkozva – arra, mennyire fontos az adósságkönnyítés, hiszen az egész országnak, különösen a fiataloknak látniuk kell a reményt, a jövőt. „A globális gazdaság világában csak azokba az országokba áramlanak befektetések, csak ott létesülnek munkahelyek, ahol a kormányzás hatékony, a szabályok egyértelműek. Görögországnak el kellett kezdenie a reformokat, még ha ennek nyomán a fájdalom hatalmas, az áldozat emberfeletti… Látogatásom egyik célja, hogy felhívjam a világ figyelmét azokra a fontos lépésekre, melyeket Görögország megtett” – mondta Obama, megjegyezve, hogy a görög büdzsé újra többletben van, és hogy a parlament elfogadta azokat a reformokat, amelyek a gazdaság versenyképességét fokozzák. „Ösztönözni fogom a hitelezőket, hogy megtegyék azokat a lépéseket, amelyek ahhoz kellenek, hogy Görögország gazdasága fenntartható pályára kerüljön” – tett ígéretet a görögök támogatására.

Szép gesztus egy elnöki beszéd, kiállás egy nép mellett, lehetne akár nagyra értékelni is. A gesztus mégsem hiteles. Miért nem nyolc, öt vagy éppen másfél évvel ezelőtt tette meg ugyanezt az amerikai elnök? Csak Obama regnálása idején volt válság bőven a demokrácia bölcsőjében (is). Miért nem akkor hallatta hangját, amikor a remény és jövő nélkül tengődő fiatalok több mint hatvan százaléka volt munkanélküli, vagy amikor tavaly nyáron bezártak a bankok és csődbe jutott az állam? Vagy akkor, amikor naponta több ezer menekült érkezett a görög partokhoz? Obama nem csak a maratont késte le. Szintidőn túl ért célt.