Pillangók a mellek hídján

Az biztos, hogy az elnevezés a középkorból származik, és az sem kérdés, hogy van-e köze a prostitúcióhoz.

Ez a környék volt a középkori Velence egyik vörös lámpás negyede, amely a város tengeri hatalmának és kereskedelmi forgalmának növekedésével egyre nagyobb forgalmat bonyolított le. A hatóságok nem egyszerűen szemet hunytak az ilyen üzelmek felett, hanem gondosan szabályozták és legfőképpen adóztatták a prostituáltak tevékenységét, amiből a város szép bevételre tett szert. Azt is tudjuk, az elnevezés onnan származik, hogy a hídon és környékén egy időben az „éjszakai pillangók” fedetlen keblekkel kínálták szolgáltatásaikat. Gondolhatnánk, egyszerű vevőcsalogatás lehetett, a hatóságok pedig megtűrték a közszemérem ilyetén megsértését, de nem: valójában városi rendelet írta elő az öltözék efféle hiányosságát valamikor a XIV. század első felében.

Hogy miért? Nos, miközben a prostitúció elfogadottnak számított, a homoszexualitást halálos bűnnek tartották e korban. Viszont a városi elöljárók fülébe jutott, hogy a vörös lámpás negyedben nemcsak nők, hanem férfiak is kínálják magukat a felajzott uraknak, mégpedig – a lebukást elkerülendő – női ruhában.

Tehát azért kötelezték az örömlányokat a hídon meztelen mellekkel sétálgatásra, hogy könnyen ellenőrizhető legyen, valódi nőkről van-e szó. Sőt egyes városvezetők állítólag abban is bíztak, hogy a női szépség ilyen felvonulása láttán a bűnös homoszexuálisok egyszeriben „jó útra térnek” pusztán attól, hogy az érzékeiket elborítják az ingerek.