Magyar sikerek, remény a folytatásra, és szerethető csapatok

A házigazdák számítottak esélyesnek, hiszen az éljátékosuk, Martin Klizan a 36. a ranglistán, míg a mi legjobbunk, Fucsovics Márton a 159. helyen virít. S akkor még náluk volt a hazai pálya előnye is.

Igaz, mi a Davis-kupában képesek vagyunk megtáltosodni. 2015 nyarán, Siófokon az esélyesebb bosnyákokat fogadtuk, a tét a következő csoportba feljutás volt. Akkor a 786. helyet elfoglaló, Amerikában tanuló Nagy Péter három játszmában verte meg az 500 helyezéssel előtte álló Brkicet, s hozta vissza a sírból 3-2-re a meccset. Most miért ne történhetett volna meg ugyanez?

Nos, a szakma azt mondja a 3-1 arányú győzelmünkre, hogy az elmúlt két évtized legnagyobb bravúrjának számít. A főszereplője pedig Fucsovics Márton, akit néhány éve még szolidan vissza-visszaterelgettek a sportág ösvényére, miután olykor-olykor megpróbált letérni róla. Márton megnyerte a két egyest (Kovalikkal szemben 6:2, 6:7, 6:3, 6:4, Klizan ellen 3:6, 6:3, 6:3, 7:5). Tegyük hozzá, hogy a nyíregyházi fiúnak fájt a térde, fájdalomcsillapítóval játszott, ennek ellenére párosban is helytállt: Balázs, Fucsovics–Klizan, Andrej Martin 6:3, 2:6, 6:3, 6:7, 6:1. Február elején járunk, az igazi nagy megméretések csak most következnek. A történelmi nyitány után talán reménykedhetünk a hasonló folytatásban is.